…van, aki könnyen kimondja, van, aki nehezebben. Van, aki soha és van, aki a pillanat hevében bármikor. Van, akinek ez mindent jelent, van, akinek semmit…és van, aki az évek múlásával jön rá, hogy bizony néha elvesznek szavak, érzések és e pár szó már mást jelent. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha helyette ezt mondanánk: Ígérem, szeretlek, amíg tudlak, hogy őszinte leszek hozzád, még ha az fáj is, de nem csaplak be és játszom el, hogy minden rendben van. Nem választom a könnyebb utat és kegyes hazugságokat, mert mindig tisztelni foglak!
Fájdalmas ez is – az is. De nem mindegy, hogy beleroskadva is próbálsz hű maradni valamihez, ami elmúlt, vagy kényszerítesz valakit egy olyan ígéret betartására, ami már fájdalmat okoz. Minden változik, mindenki változik, te is és én is. Ami tegnap még sziklaszilárd alapokon állt, egy váratlan fordulat miatt darabokra hullhat. A világ egyetlen pillanat alatt is képes a feje tetjére állni. Egy érzés ha utat tör benned, akkor sokszor lehetetlen megállítani.
Hát hazugság lenne a mindig és örökké?! Talán ha az idő megállítható lenne, akkor mondhatnám, hogy nem…de az idő telik, a világ változik és benne mi is. Így hát ígérem, hogy szeretlek, amíg tudlak, hogy őszinte leszek hozzád, még ha az fáj is, de nem csaplak be és játszom el, hogy minden rendben van. Nem választom a könnyebb utat és kegyes hazugságokat, mert mindig tisztelni foglak!
Kiemelt kép: Pixabay
