Most már a felső egy százalékhoz tartozunk, mindez hozzátartozik. Élvezd, drágám!
A luxusnak ára van, én úgy döntöttem, megfizetem
bővebben
Mihez kezdjünk a szerelmünkkel?
Érzem, ahogy ebben a pillanatban egy könnycsepp gördül le az arcomon. Égeti. És a szívemet is perzselni kezdi a fájdalom. Nem tudok mit mondani. Átkozottak vagyunk.
– Szerintem ezt már a legelején tudtuk, hogy így lesz… – nyögőm ki végül, kitépem a karom és egy perccel később már a taxi hátsó ülésén suhanok az éjszakában.
Téged kereslek
És nem érem be olcsó utánzatokkal vagy gyenge hasonmásokkal.
Ha a múlt megkopogtatja a vállad…
Ne engedd, hogy a múlt árnyai rabláncként tekeredjenek az életedre és belehalj a jelenbe.
Egyetlen este elég volt, hogy kiábránduljak belőled
Így utólag már persze okosabb vagyok, de abban az élethelyzetben más voltam.
Ma végre rájöttem: nem kellettem neked – kár volt ezen hónapokig agyalnom
A semmiből csapott le ránk, egyetlen mozdulattal hasítva ketté a szerelmünk aranyfonalát.
Várok rád, de már nem sokáig
Én készen állok, hogy mindezt vállaljam. És tudok várni rád, de nem örökre.
Na mindegy, persze megszoktam – de most elég volt!
… és Bori ezen a csípős őszi reggelen rádöbbent, hogy igazából nem is tudja, mire vár.
A nagyim 5 mondata, ami segít túlélni az “eztnemélemtúl” napokat
A „nemélemtúlnapok” túlélésének ősi titkát most te is megismerheted!
Már nem kell, hogy mindenki szeressen
Hosszú utat jártam be. Hosszú, kacskaringós utat, olykor hihetetlen magasságokat megjárva, ahonnan biztos volt az út lefele és még lejjebb.
