34 éves vagyok. Van egy kapcsolatom, de mégis egyedül vagyok. Felvetettem, hogy költözzünk össze. Azt mondta még nem gondolkodott a közös jövőnkön.
Mi van?! …már több, mint egy éve „járunk”. Félek. Egyértelmű, hogy félek. De mitől? Mi a franctól félek? Az egyedülléttől? Most is egyedül vagyok. Miért nem gondolkodott még a közös jövőn? Nem tinik vagyunk, hogy majd lesz valahogy… És, nem azt mondtam, hogy holnap vegyen feleségül és holtomiglan, holtodiglan. Ha már vagyunk egymásnak, akkor miért nem próbálja meg ő is kihozni belőle a legtöbbet? És hát végülis ő kezdett udvarolni! Ő mondta ki, hogy ez egy kapcsolat! Mi a franc történik?!
26 évesen költöztem össze az akkor vélt nagy Ővel. Egyértelmű volt, majdnem egy évnyi járás után, hogy összeköltözünk és beleadunk mindent, együtt éljük le az életünket is akár. 5 év után jöttünk rá, hogy ez mégsem az, amit akarunk. Békében elváltunk. Fájt, naná, hogy rohadtul fájt! De megértettem…és valahol én is tudtam, hogy ez mégsem az volt, aminek hittük.
Azóta voltak rövidebb kapcsolataim, és most van ez. De mi ez? Amikor együtt vagyunk, minden klappol. Van magánéletünk is. Egyikünk sem az a „mindenpercettöltsünkegyütt” típus. De ha már vagyunk egymásnak, akkor azért már itt lenne az ideje este együtt elaludni és reggel együtt ébredni. Voltak már vitáink emiatt és most meg bedobta ezt a mondatot. Akkor miért nem mondja, hogy neki elég volt? Nem akarja folytatni? Megérteném…fájna, de megérteném.
De persze ezt nem mondja. Igazából nem mond semmit, csak apróságokkal adogat reménymorzsákat. Mégis mire várok?! Mi tart vissza attól, hogy azt mondjam neki: vége. Lehet már az első vitánál ott kellett volna hagynom? Lehet itt rontjuk el? Hogy az első komolyabb nézeteltérés után, ha nem kerül sor kenyértörésre, akkor valaki le kell mondjon valamiről, amit szeretne és ez már rányomja bélyegét az egész kapcsolatra? De ha a kapcsolatok véget érnének az első komolyabb nézeteltérésnél, akkor kik maradnának együtt? Lennének-e házasságok? Öregednének-e meg együtt emberek? Hiszen olyan nincs, hogy mindig minden tökéletes! Akik együtt öregedtek meg, azok mégis, hogy voltak képesek erre?
Félek. Lehet attól félek, hogy én rontom el, mert nem küzdök érte. De kellene egyáltalán? Lehet attól félek, hogy kiderül, másnak nem értem annyit, hogy küzdjön értem. Félek, mert már nem tini vagyok és terveznék végre hosszú távra. Félek elengedni…de vajon összetartoztunk egyáltalán? Másnak már rég azt tanácsoltam volna, hogy ugyan te hülye vagy és menekülj! Azonnal! …erre itt vagyok bakker és a saját tanácsom is félek megfogadni….
Kiemelt kép: Pixabay
Félek elengedni… de vajon összetartoztunk egyáltalán?
