Otthonról dolgozunk, otthonról tanulunk és a legkisebbek is otthon vannak. A nagyobb gyerekek talán értik, hogy mi történik, de meg kell magyarázni a kotnyeles ovisoknak is, akik már megértenek ezt-azt, de nem mindent. Én is nehézségekbe ütközöm, amikor erről a háromévesemmel kell beszéljek: miért történik ami, miért ülünk itthon, a mamiékat miért csak a messengeren keresztül látjuk és miért nem megyünk a pajtásokhoz: hisz „Anya, odanézz, süt a nap menjünk a jáccira!” És valamelyik nap már a türelmem végéhez érve kiabáltam szegénnyel, hogy “mert csak és kész”, és “értsd meg, hogy nem és kész”. Embert próbáló idők ezek, de szerencsére mindig akad valakinek egy hasznos és jó tanácsa, ötelete. Egy kedves hölgy, Végh Éva megírta a legkisebbek nyelvén, hogy mi történik most a nagyvilágban, így megosztom veletek, mert nekünk nagyon sokat segített, hogy túllendüljünk a sok miérten.
VÉGH ÉVA: MAI MESE (az egyhíján húszt legyőző kis hősökről)
Egyszer volt, hol nem volt, talán nem is olyan régen, talán éppen most… Az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú malac túr, a világ fája alatt, hol ismeretlen semmi sem maradt a sok milliárd ember között volt egy titkos ország, a Betegségföld. Nos, ez egy igen titkos világ volt. Itt mindenféle bajok, betegségek laktak. Sokan voltak s néha megtörtént, hogy túlnépesedés lett és akkor már nem fértek el s bizony, volt, aki kiszökött az emberek közé.
Laktak ebben az országban is kis betegségek, nagy betegségek és egész nemzetségek is, akik összefogva egész járványokat alkottak, járván a világot s nyomot hagyva benne. De hát voltak itt nagy, komoly betegségek is, egyenesen koronás fők, elvégre minden országnak kell legyen királya is. Réges-régtől fogva egymás mellett éltek az emberek és a Betegségföld lakói. Mint mondtam már, néha kilopózkodtak s elindultak világot látni. Volt, hogy szelek szárnyán érkeztek s volt biza, akit jól megfújtak, s az megfázott, s köhögött, s lázas lett. De hát az emberek sem hagyták magukat s kitalálták az ellenszert és felkészültek a bajokra. Ittak finom gyógyteákat, mézet ettek s gyümölcsöket. Ezeket mind-mind a természet adta nekik. Aztán az okos emberek, a tudósok feltalálták a gyógyszereket. Na, az volt csak gond a Betegségföld lakóinak!
Elindult például Kanyaró világhódító útjára s puff neki, bekapták az emberek, a kicsi emberkék, a gyerekek az oltást s kotródhatott vissza, oda ahonnan jött! Nesze neked, tűnj el! Na, de az emberek már kezdtek jobban figyelni, hogy hoppá, azért ez nem semmi, itt még baj lehet. Gondolkodtak, törték a fejüket, mit is kéne jobban csinálniuk, hogy ne legyen több ilyen betegség… Rájöttek, hogy ezek a betegségek sem egyformák, ott is, Betegségföldön is sokan vannak sokfélék, ahogy Embervilágban, mi is sokan vagyunk sokfélék. Olyan érdekes nevekre és megnevezésekre bukkantak, mint bacilus, meg vírus és olyan csuda neveket adtak nekik, hogy na! Voltak olyan fiús nevek, hogy Pestis, meg Himlő, de lányos hangzású nevek is, mint Influenza, meg Zika és a Lime. Mikor már nem tudták az emberek tovább nevezni őket, akkor már számokat is adtak nekik. De hát az embervilágban élnek az állatok is és bizony azokat sem kímélték Betegségföld lakói, ha nem embert, akkor állatot betegítettek meg, sőt, a növényeket sem kímélték.
Aztán történt, hogy Betegségföldön haldoklott az öreg király, s hogy eldöntse, ki lesz utódja négy fia közül, feladatot bízott rájuk. Azt mondta: -Menjetek fiaim világot látni, négyen vagytok, a világ négy felébe induljatok, s aki a legtöbb embert megbetegíti, az lesz a király! Mondanom sem kell, már hallottátok ti is hírét a Koronavírusnak. El is indultak, négyen négy felé, jó testvérségben, mondván, hogy győzzön az erősebb. De ahogy indultak volna, három testvér legyengült s csak ez az egy, aki már egy híján húsz volt, Covid19, jutott ki az emberek közé. Gondolta, bepótolja a testvérei helyett is a bajkeverést és elindult világkörüli útjára. Azt találta ki, hogy Kínában kezdi útját, mert ott nagyon sokan laknak s hamar meg tud betegíteni sok embert. Nőtt is a hírneve rendesen. Sajnos szedte áldozatait és az embervilág nagy szomorúságára sokan meghaltak.
Az embereket, akik már megszokták, hogy vannak betegségek s gyógyszerekkel legyőzik azt, felkészületlenül érte ez a nagy betegség, mert bizony a már ismert gyógyszerek nem segítettek. Megijedtek nagyon s összedugták a fejüket, hogy találjanak valami megoldást, mert ennek a fele sem tréfa. Gondolkodtak, törték a fejüket, vizsgálódtak éjt-nappá téve, s akkor egyik okos visszagondolt a múltba, hogy mivel is védekeztek régen, a gyógyszerek előtt?! Hát bizony, azzal, amit a természet adott. Egészséges élettel, gyümölcsökkel, amiben sok a vitamin s főként C vitamin és az éltető vízzel. Nagyon sokszor mostak kezet, jó habos szappanosan és sok vizet ittak, s mindent tisztán tartottak, mert ahol ott a nagy tisztaság, oda nem fér be a betegség olyan könnyen. S hát láss csudát! Az emberek kezdtek meggyógyulni s vigyázni egymásra.
Igen ám, de ez az egy híján húsz Koviubi megdühödött, s azt mondta magában, hogy jó, itt már nem tudok semmit tenni, akkor megyek tovább világot hódítani, s megmutatom, hogy megérdemlem apám koronáját, én leszek Betegségföld királya! Azt mondta magában, kihasználom az emberek találmányait s repülővel utazom, el egészen Európáig! S elindult nagy sebbel-lobbal. Meg is érkezett nagy hirtelen s mivel az emberek úgy gondolták, hogy ide úgysem ér el a messzi Kínából, hát nem is voltak felkészülve. Nem mostak jól kezet, nem ettek sok gyümölcsöt s nem vették komolyan a bajt. Éppen ide hozzánk is elérkezett ez a világjáró bajkeverő. Azt találta ki, hogy az emberek tüdejét megtámadja s köhögteti jó fájdalmasan őket.
De akkor a világ vezetői is gondoltak egy nagyot s azt mondták:
– Közhírré tétetik! Mától minden kicsi gyermek otthon ül anyával, vagy apával, vagy aki vigyáz rá szeretettel, mert nem hagyjuk, hogy a mi országunkban bárki kicsi gyermekecskének baja essen! Mossatok sokszor kezet jó habos szappanosan! Egyetek minden nap legalább egy almát! Anyát, apát, nagymamát, nagytatát, minden nap tízszer meg kell ölelni és vigasztalni, hogy nem lesz semmi baj! Bennetek, gyerekekben bízunk, mert a felnőttek már hisztisek és mindenért aggódnak.
Tessék szépen kimenni a friss levegőre sétálni nagyokat a mezőn, de csak ott, ahol nem vagytok sokan, mert csak a tömeget veszi észre az az egy híján húsz Koviubi! És akkor mindenki belekerült a mesébe, minden kicsi gyermek hős lett, aki megküzd, bármilyen kicsike is, Betegségföld nagy, koronás küldöttével. Itt a vége fuss el véle, de nem a világ végéig, csak a kagyló széléig!
Kiemelt kép: Pixabay
