Ugye mindenkinek ismerős az a mondás, hogy minden okkal történik és minden találkozás megtanít bennünket valamire. Tegnap este félszemmel meg félfüllel néztem és hallgattam egy filmet és felkaptam a fejem ennél a mondatnál: neked is szükséged van valakire, aki kiszélesíti a látóköröd! Ez egy apa tanácsa volt a fiának. Pár perccel később kiderült, hogy a fiút faképnél hagyta a menyasszonya és azóta bizony nem bízik ő senkiben. Nos a többit nyilván már könnyű kitalálni: találkozik ellentettjével, aki egy bolondos, vidám lány és felnyitja a szemét, majd jött a boldog holtomigtal holtodiglan.
Ahh milyen egyszerű a filmekben, ugye?! Sajnos az élet ennél jóval bonyolultabb…
és a mai világ emberei nem szeretik a bonyolult dolgokat. Ha falakba ütköznek, inkább visszahúzódnak gondosan felépített elefántcsont tornyukba, legyen szó nőről vagy férfiról. Pedig ugye minden okkal történik! Mi lenne, ha egyetlen csalódás miatt mindenki begubózna? Látnánk még valaha boldog embereket és őszinte mosolyokat?
Én azt gondolom, hogy nem szabad bezárkózni! Egy-egy rossz élmény miatt nem szabad lemondani az életről! Esélyt kell adni minden új találkozásnak! Nyitottnak kell maradni az új élményekre! Na nem azt mondom, hogy minden úgy fog történni, mint ebben a filmben, de ha szembe találkozol valakivel, aki képes kiszélesíteni a látóköröd, aki noszogat, hogy láss és ismerj meg új dolgokat, ne lökd el magadtól, mert félsz! Ne félj a találkozásoktól, okkal történnek! Ne engedd, hogy a félelem gúsba kössön és megfosszon egy barátságtól vagy éppen életed szerelmétől!
Kiemelt kép: Pixabay
