Mi az oka és ki az oka, ha véget ér egy kapcsolat? Az egyiké, a másiké vagy mindkettőjé? Hol bomlik meg az addig jól működő egység? Hogy jutunk el egy boldogsággal teli életszakaszból és párkapcsolatból egy bánattal teli, akár rejtett-bántalmazó kapcsolatba? Tudjuk-e azonnal, hogy mibe kerültünk? Tudje-e egyik, hogy ha ő a bántalmazó és a másik, hogy ő a bántalmazott? Vagy e szerepek cserélődnek? Egyik hozza ki a másikból a rosszat és fordítva? Vagy ezek csak játszmák lennének, hogy ki bírja tovább talpon vagy ki adja fel hamarabb? És vajon fontosak-e ezek a kérdések? Fontos tudni, hogy ki, hol, miben hibázott?
Egy dolog biztos: ha már belekerültünk egy ilyen helyzetbe, lehet, hogy sokáig fel sem tűnik, hogy mi történik velünk, de előbb-utóbb azért a rideg valóságba ránt a felismerés, hogy mérgezzük az életünket. Ilyenkor már igazából mindegy is, hogyan jutott idáig két ember, a megoldásra kell törekedni.
A mai világban sajnos múltbéli fogalmakként hatnak a következő szavak: tisztelet, empátia, őszinteség, kommunikáció – holott ezek egy kapcsolat alapjai. Ezek adják bármilyen fajta és típusú emberi kapcsolataink alapjait. Az, hogy ezek a fogalmak milyen mélységig járják át a kapcsolatot határozzák meg annak milyenségét. Ám ha ezek a fogalmak már nyomokban sem lelhetőek fel két ember között, akkor nem nagyon van miről beszélni, pláne, ha beszivárog a rejtett-bántalmazás is. És itt nem a fizikai bántalmazásról beszélek, mert annál van sokkal rosszabb is.
A rejtett-bántalmazás foka függ a kapcsolatban lévő erősebb fél jellemétől, hogy az mennyiben mutat nárcisztikus vonásokat, és függ attól is, hogy a gyengébb fél milyen fokig bírja ezt, hol ismeri fel, hogy mit történik vele és mennyi idő alatt tud ebből kilépni. Teljesen mindegy, hogy addig mi történt, mert itt már az önbecsülésünk, önérzetünk is oly fokban képes sérülni, melynek hatására egy soha véget nem érni látszó spirálban is találhatjuk magunkat és egyik bántalmazó kapcsolatból esünk a másikba, mert belemenekülünk. A játszmázás is bántalmazás, bár ott mindkét félből lehet bántalmazott és bántalmazó, ezek a tipikus se veled-se nélküled kapcsolatok, melyekben már egymás aláásása hatalmas méreteket öltött, kölcsönösen mérgezik egymást, ami már szinte a napi droguknak számít, így kilépni se tudnak belőle.
Bárhogy is történik, bárhogy is jutunk el a boldog mámoros rózsaszín ködfátyolos időszakból a fájdalmas, kínokkal teli mindennapokig, tiszteljük magunkat és a másikat annyira – legalább egyik fél -, hogy azt mondjuk ebből elég. Elég ebből, mert az ilyen kapcsolatból ki kell lépni, mielőtt felemészti egyik vagy mindkét felet.
Kiemelt kép: Pixabay
