Biztos nem mondtam el elégszer és ezt mérhetetlenül sajnálom.
Ámbár soha nem gondoltam, hogy belül vívódsz, hogy neked is lehet támaszra, vagy megerősítésre szükséged. Hiszen Te mindent olyan jól csinálsz, mindig tudod mit kell mondani vagy mikor vágyom arra, hogy csak meghallgass. Benned duzzad az erő, a szeretet, a megértés. Minden egyes tetted értem is van, hogy nekem jó legyen és én jól legyek. Terelgetsz az utamon, óvsz, ha kell, de hagyod, hogy hibázzam, hogy elkövessem a saját hibáimat és okuljak belőle. Amikor aztán néha napján mégis rámpirítasz teljesen jogosan, még azt is kedvesen teszed.
És mit teszek én? Mindezeket magától értetődőnek veszem, hiszen ez a dolgod, nekem ez jár. Rajtad töltöm ki minden haragom, mert tudom, sose bántanál. Ha valamit megtiltasz azonnal rádcsapom a szobám ajtáját és kivárom, hogy te gyere és lengesd a béke fehér zászlaját. Aztán persze még el is hiszem, hogy így van ez jól, a békülést kezdeményezni csak neked lehet, mert hát a vitát is te kezdted.
Tegnap is undok voltam, és azonnal fröcsögtem: utállak, elköltözöm, másnak persze nem szólnak bele az életébe, te nem is szeretsz engem. De tegnap hiába vártalak, nem jöttél. Résnyire mertem csak kinyitni a szobám ajtaját úgy kukucskáltam ki onnan. Láttam ahogy ott kuporogsz a folyosón, megtörve, bánatosan. Brúnó ott kuporgott melletted, fejét az öledben pihentette. Hallottam, hogy azt mondod könnyes szemmel: „Oh, Brúnó! Hol rontottam el? Hogy hiheti, hogy nem szeretem?” És az öreg vizsla mintha megérezte volna minden bánatod és fájdalmad, felállt és mancsával mintha letörölte volna a könnyed.
Egy világ omlott össze bennem: mit tettem veled?! Azonnal odarohantam és beültem az öledbe szinte csecsemőpózba kuporodtam össze és hosszú ideig csak zokogtam. Szorosan öleltél, hagytad, hogy kisírjam magam. Amikor már végre megnyugodtam felnéztem rád.
– Sajnálom! Nem utállak! Nem tudom miért mondtam ilyet! Nem is akarom lilára festeni a hajam! Tudom, hogy jót akarsz, hogy mindig a legjobbat akarod nekem! Tudom, hogy neked én vagyok a legfontosabb és hidd el, hogy nekem meg TE! Nincs nálad jobb az egész világon és ezt minden nap el kellene mondanom! Minden nap meg kellene köszönnöm, hogy vagy nekem! Anya! Nagyon szeretlek!
– Én is nagyon szeretlek, Kincsem!
Kiemelt kép: Pixabay
