Életünk során sokszor kerülünk konfliktusokba. Vannak, amelyeken gyorsan túl tudunk lendülni, ám akad olyan helyzet is, ami sokáig motoszkál még bennünk és bármennyire is túl szeretnénk már jutni rajta, valami meggátol benne.
Vissza-visszatér a pillanat, sőt szinte az egész szituáció, amelyben valaki miatt megbántódtunk. Egyértelmű, hogy dolgunk van a helyzettel. Egyértelmű, hogy ebből tanulnunk kell valamit. Valamit magunkról vagy éppen a másikról.
És ez az, amire nem biztos, hogy fel vagyunk készülve. Erre igenis fel kell készülni, meg kell rá érni. Hiába sürgeti a másik fél a békülést, bennünk annyi érzelem kavarog, hogy nem tudunk reagálni. Idő kell, míg felfogjuk, mi történt és feldolgozzuk. Nem a másik felet akarjuk ezzel büntetni, egyszerűen nem állunk készen a továbblépésre.
Itt és most még nem tudunk új lappal indulni, mert ha most csak legyintünk egyet, akkor biztos vissza fog térni ez az érzés és a megválaszolatlan kérdések, a fel nem dolgozott érzések, ahogy váratlanul kitörnének belőlünk, szinte biztos, hogy újabb konfliktushoz vezetnének.
Időre van szükségünk, hogy úgy tudjunk reagálni, ahogy a másik fél várja, vagy, hogy további sérülések nélkül tudjon mindkét fél kikeveredni az adott helyzetből. Idő kell ahhoz, hogy a konfliktust le lehessen zárni és valóban tiszta lappal lehessen indulni. Megbocsátanék, de még nem tudok.
Kiemelt kép: Pixabay
