Szombaton frissen és üdén ébredek. Kicsit még a tegnapi kaland hatása alatt vagyok. Totál elolvadok még most is, ha felidézem Bence arcát, izmainak tapintását és azt a sármos félmosolyt. Már tegnap eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha elkéri a telefonszámom és randira hív. De aztán, amikor kikászálódtam a zuhany alól és megpillantottam magam a tükörben, sajnos mellbe vágott a kegyetlen valóság. Bence a tipikus félisten, láthatóan gazdag is, minden ujjára akad egy topmodell. Én pedig a rakoncátlan fürtjeimmel, a kicsi mellemmel, a klasszik barna haj és szem kombóval, no meg M-es méretemmel átlagos vagyok, labdába sem rúghatok egy ilyen férfinál. De azért a gondolattal jól esik eljátszani.
Örülök, hogy ma páros szombat van, mert ilyenkor anyukámmal csajos napot tartunk. Amióta elvált apámtól – és komolyan mondom, mindkettőjüknek csak hasznára vált a válás –, azóta minden második szombatot együtt töltünk. Shoppingolunk, kirándulunk, ebédelünk. Anyu a válás után megvalósította régi álmát és nyitott egy kis antikváriumot. Egész sikeres kis vállalkozást hoztunk össze, kényelmesen meg tud élni belőle. A marketinget – merthogy a becsületes szakmám amúgy ez – persze én intézem és a részleteket ilyenkor egyeztetjük. Pontban 10-kor – ahogy mindig – érkezem anyuhoz, és ő már az ajtóban vár rám. Le sem állítom a motort, mert fiatalokat meghazudtoló gyorsasággal már be is pattan mellém.
– Szia Kincsem! Már nagyon vártalak! Minden rendben? – és órási cuppanóst ad.
– Persze, minden! Nálad?
– Oh a szokásos! Minden a legnagyobb rendben! Na induljunk, elfogyott a kávé itthon, úgyhogy azonnal szereznem kell egyet!
Már száguldok is! Van egy kedvenc kis kávézónk nem messze innen, ahol isteni finom szendvicseket és süteményeket is készítenek, így egyenesen oda vezetek. Jól ismernek már minket, így amikor belépünk, a pultos azonnal int is, hogy csak foglaljunk helyet, máris hozza az éltető kávét és a kedvenc sütijeinket. Hát, igen, a megszokások rabjai vagyunk, nincs mit tenni. Mindenféléről beszélgetünk, nem csak anya-lánya kapcsolat ez. Ő a legjobb barátnőm is.
– Megismerkedtem valakivel – mondja szégyenlősen egy hirtelen váltással.
– Anyu, ez szuper! Na és milyen? Magas? Sármos? Barna? Fekete? Őszülő? Izmos? Mit csinál? Mikor mutatod be? Azonnal tudni akarok mindent!
– Oh Bogi, elmondani sem tudom! – és mint egy kamaszlány, még a haja is belepirul. – Egy igazi úriember. Három hónapja randevúzunk, és most úgy gondolom, hogy bemutatnám. Lenne kedved megismerni?
– Naná! Na de állj csak meg, te Asszony! Hogy tudtad ezt eltitkolni egy szem lányod elől három egész hónapig?! Na, megállj! Ezért ma még egy sütit eszem a te számládra!
Hangos kacajban törünk ki és megölelem. Imádom és szeretném ha végre lenne egy társa, akivel még boldogabb lehet az élete.
– Péter üzletember és elég tehetős. Hogy is mondják a mai fiatalok: nem egy súlycsoportba tartozunk? Nos, így hát nem gondoltam, hogy komolyabban is érdekelhetem. De aztán másodszorra és sokadszorra is randira hívott, és valahogy jól alakulnak a dolgaink. Holnap meghívna ebédelni minket a Gourmetba. Lenne kedved hozzá?
– Oh! Hát az a város egyik legjobb étterme anyám. Semmiért sem hagynám ki!
Beszélgetünk még erről-arról, az üzletről és egy szempillantás alatt délután lesz. Itt az ideje lassan hazaindulni. Rendezzük a számlát és hazafuvarozom anyut.
– Eljöjjek érted holnap? Vagy ott találkozunk?
– Ott megfelel neked? Mondjuk délben?
– Persze! Ott leszek!
Megöleljük egymást és hazaindulok. Útközben anyun gondolkodom. Próbálom elképzelni Pétert, ahogy anyu leírta: kiköpött Richard Gere. Jót kacagok magamban, mert anyu ki nem állhatja ezt a színészt. De hát a szerelem ugyebár vak – szokták volt mondani.
Fáradtan cammogok fel a társasház negyedik emeletére, és majdnem a nyakamat töröm, mert gondolatban valahol egész máshol járok. Egy hatalmas doboz van a bejáratom előtt. Nagyon szép fényes papírba csomagolt doboz, egy rózsaszínű masnival és egy kártyával, amin a nevem áll. Szívem rögtön kiugrik a helyéről, belépve a lakásba azonnal rávetem magam és letépem a csomagolást. Leemelem a doboz fedeletét: egy halom selyempapíron egy kis boríték van. Kinyitom és majd elalélok.
“Pont ugyanolyat nem találtam, de szerintem ebben is lélegzetelállítóan fogsz kinézni. B.”
Óvatosan kihajtogatom a papírt és egy csodaszép, rózsaszín ruhát találok benne. Kiemelem és a tükörhöz szaladok vele. Álomszép. Finom csipke berakások díszitik a felső részét, a szoknya része A-vonalú, lágy fodrokkal. Magamhoz tartom és csak ámulok és bámulok. Azonnal felpróbálom. Mintha egyenesen rám szabták volna. Mámorittasan vetem hanyat magam az ágyamon, a fantáziám teljesen beindul, mindenfélét képzelgek Bencéről és magamról, míg teljesen elnyom az álom.
Folytatjuk!
A történet első részét itt olvashatod
A történet következő részét itt olvashatod
Kiemelt kép: Pixabay
