Morcosan ébredek, összetört az ágy, nem sok józan észre vall a kanapén aludni. De szerencsére indul egy újabb, dolgos-szorgos hét, amit egy cseppet sem bánok, mert ez a hétvége teljesen az eszemet vette, pont itt az ideje, hogy visszaálljon a világ rendje, és ne álmodozzam egy elérhetetlen férfiról. Nyilván megfordult a fejében egy aprócska kaland, és ugyebár célzott is rá és tudom, hogy az ilyen macsók többet nem is akarnak. Egy éjszaka és kész, így a lány még csak topmodell sem kell hogy legyen, néha bőven elég, ha hajlandóságot mutat egy légyottra. De amilyen hősszerelmes bolond vagyok, már most összetörte a szívem, hát mi lenne, ha vele töltenék egy éjszakát. Biztos hetekig kapargatnám össze magam, várnám, hogy hívjon, de mindhiába. És utána minden egyes találkozás baromi kínos lenne, mert kizártnak tartom, hogy tegnap futottunk össze utoljára. És ahogy tegnap eljátszotta, hogy nem ismer, ez bizony ugyanígy történne akkor is.
Korán érkezem az irodába, bár ezen igazából semmi fura nincs – elsőként jövök és utolsóként távozom. Hiába, a munka hőse vagyok! Elég jó vagyok a szakmámban. Bea, a főnököm pedig olyan, mintha a pótanyám volna. Kis cég vagyunk, de folyamatosan növekedünk, így én is haladok a ranglétrán. Ez így nekem pont tökéletes!
Nagyon sok dolgom van, Bea már két hete belengetett egy új ügyfelet, aki sokat lendíthet a cégen. Ma délutánra beszéltek meg egy találkozót, elmondják, mit szeretnének, én pedig igyekszem megvalósítani azt és meggyőzni őket, hogy hosszú távon szerződjenek velünk. Kicsit izgulok, mint mindig, úgy hogy be is zárkózom az irodába és még egyszer átfutom az anyagot. A cég tevékenysége szerteágazó, ám még kevéssé ismert, így a mi feladatunk az lesz, hogy berobbanjanak a köztudatba, és mindenki az ő okos termékeiket akarja.
Az ügyfelek időben érkeznek. A megbeszélés remekül megy, el vannak ájulva, ám két nap gondolkodási időt kérnek, mert még egy reklámügynökséget meg szeretnének nézni. Kevesen mondják ezt ki ilyen nyíltan, de hát ez van. A reklámiparban a kutya is kutyát eszik. Fáradtan érek haza és eldőlök a kanapén. Most jut eszembe, hogy reggel óta nem is gondoltam Bencére. Remek! Egész jól haladok! Összedobok egy könnyű vacsorát és tanulva a tegnap hibáiból a hálóba vonulok filmezni.
A kedd is gyorsan eltelik, ezer feladatom van. Semmi érdemleges nem történik, bár ma kétszer is azon kaptam magam, hogy Bencén merengtem. De most már teljesen biztos, hogy nem érdeklem. Lefekvés előtt még tartok egy utolsó önsajnálatot, majd álomba szenderülök. Friss és kipihent akarok lenni holnap, ugyanis visszajönnek az okoscég emberei. Meg kell csípnem őket!
Izgatottan érkezem az irodába, nagyon jó formában vagyok ma. Az okoscég emberei pontosan érkeznek, Beával eléjük sietünk a recepcióra. Ott állnak az ikrek – igen, a két hétfői pasit elneveztem ikreknek, mert mindent egyszerre csinálnak és tényleg kicsit még hasonlítanak is egymásra – és egy harmadik pasi nekünk háttal, épp telefonál. Gondolom ő a tulajdonos.
– Jó reggelt! – köszöntjük őket kedvesen.
És ekkor megfordul az idegen is.
– Jó reggelt! Egy perc türelmetek kell kérnem, egy fontos hívásom van. Menjetek előre, megyek utánatok.
– Természetesen – mondja Bea én pedig a sokktól megszólalni sem bírok. Bence áll előttem.
“Te mit keresel itt?” – csattanok fel magamban olyan hangosan, hogy még egy másik világegyetemben is biztos hallják, de csak némán formálom a szavakat a számmal és belül imádkozom, hogy ne keltsek feltűnést.
– Bogi várd meg Bencét, addig mi előre megyünk.
Na remek, miért én kell megvárjam? – csattanok fel ismét magamban, de kedvesen bólogatok Beának, mert ő nem tehet arról, hogy én dilis vagyok és a leendő ügyfelünket naponta elképzelem a férjemnek. Közben Bence végzett, finoman megfogja a könyököm és magához húz.
– Ugyanezt kérdezhetném én is. De ha logikusan végiggondolom talán bármily kicsi is az esély rá, te vagy a marketinges én pedig az ügyfél. Bár talán a sorsnak nagyobb keze van a dologban, nem gondolod? Nem menekülhetsz előlem – és rám kacsint.
– Nagyon vicces! Muhaha….
– Most nem értem, mi bajod van?
– Ah… te meg a sors vagytok az én bajom! Na gyere, essünk túl ezen minél hamarabb!
Mielőtt belépünk a tárgyalóba megállít egy pillanatra és mélyen a szemembe néz.
– Na ne mérgelődj! Nyűgözz le inkább.
Mind leülünk és Bence pont szembe kerül velem. Bea rám néz, én pedig belekezdek a mondókámba. “Naná, hogy lenyűgözlek, te nyavalyás!” Bence le sem veszi rólam a szemét, így nagyon kell koncentrálnom. Összegzem a hétfői megbeszélést és vázolom a jövőre vonatkozó elképzeléseket. A két pasas itt-ott belekérdez, de mindenre tudom a legjobb választ.
– Bogi, te leszel végig a kapcsolattartó és a felelős a kampányért? – kérdezi Bence.
– Természetesen! – vágja rá Bea.
– Rendben! Azt hiszem mindent tisztáztunk. Hol írjam alá a szerződést?
Bence elé tolom az előkészített papírokat és mutatom neki, hogy itt és itt és itt.
– Nos ezennel akkor isten hozott benneteket a TNT Marketing Consultnál. – mondja széles mosollyal az arcán Bea.
– Köszönjük! Amit eddig láttam lenyűgözött teljesen! Véleményem szerint sok mindent el fogunk tudni érni együtt, ugye, Bogi?! – mondja Bence és ahogy a nevemet mondja, rám kacsint.
– Rajtam nem fog múlni! – igyekszem nagyon határozottan mondani.
– Rajtam sem!
Nem tudom miért van olyan érzésem, mintha Bence nem teljesen az üzletről beszélne, de ezt betudom annak, hogy teljesen elvesztem nőként a józan eszem, amikor meglátom. Bea és Bence még egyeztetnek pár dolgot, az ikrek meg épp indulni készülnek.“Ez az, most elmenekülhetsz!”
– Mi akkor indulunk is – mondják egyszerre.
– Kikísérlek benneteket. – és már kint is vagyok a tárgyalóból, hogy levegő után kapkodjak.
Gyorsan kikísérem őket és elmenekülök az irodám biztonságába. Lehuppanok a kényelmes kanapémra és egy párnába temetem arcom. “Ezt nem hiszem el! Végre kivertem a fejemből – na jó, naponta már csak párszor jutott eszembe – erre most az ügyfelem lesz. Megőrülök! Mi ez, valami összeesküvés? Hogy tudta pont ezt az ügynökséget választani? Most neki dolgozom! Baszki, a főnököm lett a pasas, aki után epekedem.” Halk kopogtatás hallatszik, a szívem megdobban, de csak Bea az, hogy szóljon: 10 perc múlva a tárgyalóban pezsgőt bontunk és Bence üdvözletét küldi, akart még valamit egyeztetni, de el kellett rohannia egy másik megbeszélésre.
„Tiszta hülye vagyok! Mit gondoltam? Hogy Bence beront és megcsókol?”
Folytatjuk!
Kiemelt kép: Unsplash
A történet következő részét itt olvashatod.
