Miért akarunk megfelelni?
Kiknek akarunk megfelelni?
Ez olyan velünk született dolog vagy belénk nevelik?
A kérdés adja magát: milyen is vagyok igazából, ha az vezérel, hogy megfeleljek? Miért nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok? Minek kell egyáltalán megfelelni? Milyen elvárásoknak? Kik szablyák ezt meg? Talán én szabom meg magamnak? Tartozhatunk valahova úgy, hogy nem felelünk meg teljesen? Lehetek önmagam egyáltalán? Miért hiszem, hogy fontos, hogy mit gondolnak rólam mások? Miért akarok másoknak megfelelni?
Te szabsz másoknak feltételeket? Ellenőrzöd, hogy mindig megfelelnek-e ennek? Vagy elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen? Vajon másokat is foglalkoztatnak ezek a kérdések? … vagy már csak arctalan alakok vagyunk az utcán, akiket senki nem érdekel és akik senkit nem érdekelnek.
… de az is lehet, hogy sokkal fájóbb lenne a felismerés, hogy senki nem foglalkozik azzal, milyenek is vagyunk, mint keresni valakit vagy valamit, akinek vagy aminek meg kell felelnünk – mégha ez csak a fejünkben is létezik néha – és kényszeresen teljesíteni az elvárásokat.
… amelyeket igazából lehet, mi emelünk túlságosan magasra.
Kiemelt kép: Pixabay
