Nem megy… Most nem bírom tovább. Csak egy percet kérek, egy lélegzetvételnyi időt, csakhogy egy pillanatra megnyugodjon a lelkem.
Nem feladom, nem megfutamadom vagy homokba dugom a fejem. Nem. Csak most meg kell pihennem. Elfáradtam. Elfáradt a lelkem. Nem így képzeltem el az életet. Nem így képzeltem az életem. Kell egy pillanat, hogy levegőt kapjak. Kell, hogy egy pillanatra egyedül maradjak. Csak amíg fújok egyet. Amíg megpihen a lelkem. Mert komolyan elfáradt. És most nem tudok tovább menni, tovább létezni.
Kell egy perc, hogy tomboljak, hogy kiadjam a haragom, a fájdalmam, hogy azt tegyem, amitől megkönnyebbülök. Én kellek magamnak, hogy nyalogassam a sebeimet, hogy meghasadjon a lelkem, hogy kibuggyanjon belőle, amit már nem bír el. Kell, hogy kiürüljön, hogy tiszta lappal kezdhessem.
Csak egy pillanat kell. Egy magányos pillanat, hogy összetörhessek és a darabjaimból újra építhessem magam. Én egyedül akarom mindezt, hogy tudjam, hogy képes vagyok rá. Mert képes vagyok rá! De kell egy pillanat.
Egy lélegzetvételnyi pillanat kell, hogy hamvaimból feltámadjak. Erősebben, bátrabban, mint valaha. És megállíthatatlan leszek újra.
Kiemelt kép: Pixabay
