A minap beszélgettünk a csajokkal az egyedüllétről. Nagyon megoszlottak a vélemények. Elhangzott mindenféle pro és contra érv, még civakodtunk is, mígnem csakcsak megállapítottuk, hogy nézőpont kérdése és függ az egyedül lévő személyiségétől is, hogy ezt hogyan éli meg.
Mindazonáltal azért végül csak kimondtunk: az egyedüllét nem elpazarolt idő! Persze nem mindegy, hogyan vagy miért lesz valaki egyedül, de meg lehet és meg kell is találni benne a lehetőségeket! Ha kezdetben sokként is éli meg az ember, az idő segít befoltozni a sebeket és szép lassan rájön, hogy bizony tiszta lappal vághat neki a jövőnek! Bizony újra felfedezheti önmagát és akár újabb és újabb oldalunkat ismerhetjük meg!
Még egy dolgot megállapítottunk! Egy fájó szakítás után kötelező lenne az egyedüllét! Furán hangzik? Először mi is csak halkan mertük kimondani, de akárhogyis, ez kell! Szükség van rá!
Szükség van rá, hogy a múltad, ne cipeld magaddal a jövődbe! Szükség van arra, hogy legyen időd valóban lezárni a régi dolgaidat, megtanuld ismét egyedül is megélni az életed, nem függve mástól. Legyen időd törődni magaddal, felkészíteni a tested, az elméd és a lelked a jövődre!
Kiemelt kép: Pixabay
