Te büdös szajha – ordítja, miközben a keze olyan gyorsan lendül, hogy védekezni sincs időm és hangos csattanással zuhanok a kemény és hideg padlóra. Nagyot koppan a fejem, egy pillanatig semmit sem látok, vagy hallok. Lüktet a fájdalom az egész testemben, egy hang belül azt mondja fuss, menekülj, de a félelem megbénít, ólomként nehezedik rám. Hallom, ahogy tovább szitkozódik, de teljesen tehetetlenül fekszem. Kezemet a fülemre tapasztom és csecsemőpózba zsugorodom, amikor éles fájdalom hasít a bordáimba egyszer meg még egyszer.
Mivan? Meghaltál? – kérdezi. Jobb is! – legyint és magamra hagy.
Némán fekszem, nem sírok. Várom, hogy elmúljon a fájdalom, hogy végre mozdulni tudjak. Kavarognak a gondolataim. Nem tudom mennyi idő telik el. Hangokat sem hallok, azt sem tudom, hogy itt van-e még.
Magamban pörgetem az eseményeket. Fél éve kezdődött. Akkor vesztette el a munkáját. Egyetlen pofont kaptam akkor. Nem mertem elmondani senkinek. Szégyelltem magam, mert lehet igaza volt és nem voltam elég megértő. De vajon most mivel érdemeltem ezt ki? Tegnap nem volt elég meleg a vacsora, előtte rosszul állt az asztalterítő, meg nem találta a fehér ingét. Talán ma sótlan volt az étel. Holnap meg lehet túl sós lesz, aztán meg lehet rosszul veszem a levegőt vagy ne adj isten csúnyán nézek rá. Vajon képes lenne addig püfölni, míg belehalok? Bár a lelkem már így is halott…
Óvatosan emelem fel a fejem és tekintek körbe a konyhában. Nem látom, nem hallom. biztos elaludt. Lassú, apró mozdulatokkal próbálok felállni. Megtántorodom, belekapaszkodom a pultba, a bordáimnál hasogatam a fájdalom. Minden erőmre szükségem van. Nagyot nyelek, ujjaimat ökölbe szorítom: elég volt ebből!
Felkapom a kocsikulcsot és a legközelebbi rendőrségre hajtok. Az adrenalin dolgozik bennem, nem hagy megtorpanni, hogy legyen időm mentséget keresni a számára.
A nehéz vasajtó hangos csikordulással nyílik. A portás, ahogy megpillant azonnal rohanni kezd felém. Ekkor érzem, hogy hirtelen olyan fáradtság telepszik rám, hogy már nem is akarok semmit, csak ledőlni egy pillanatra, hogy kifújjam magam.
A férfi az utolsó pillanatban kap el, mielőtt ismét a hideg és kemény földön találnám magam. Hallom, hogy szólítgat, érzékelem, hogy jönnek mások is. Villódzó fényeket is látok. Valaki még azt mondja, sajnálom.
Furcsa. Hirtelen nagyon könnyűnek érzem magam, mintha lebegnék. A fájdalom is elmúlt. Egy pillanat alatt elmúlt minden keserűségem. Előbb kellett volna idejönnöm. Előbb kellett volna lépnem. Behunyom a szemem és valami melegség jár át. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom lesz úrrá rajtam.
Van segítség! Ne várd meg az utolsó pillanatot!
Kiemelt kép: Pixabay
