A tanévnyitó minden évben az az esemény, amely a legtöbb szülőt próbára teszi érzelmileg és anyagilag is, nem is tudják, hogy sírjanak vagy nevessenek.
Az idei tanévkezdés azonban a megszokottnál súlyosabb kérdéseket is feszeget: vajon vissza kell állni a digitális oktatásra? Mi lesz velünk? Mi lesz a gyerekekkel? Biztonságban lesznek? És mi biztonságban leszünk? Az elmúlt hónapok bizony minden idegszálunkat próbára tették, legyen szó fiatalról, kicsiről, szülőről, szingliről vagy a nagyiról.
A nyári hónapok hoztak némi felszabadulást, picit kiszakadtunk a problémákból. Az ide nyári napsugarak felértékelődtek, ahogy a szabadban melengették arcunkat, de még a hűs fuvallat elől sem menekültünk el, mert ki tudja meddig élvezhetjük látszólag gondtalanul.
A tanévkezdés azonban ismét arcunkba csapta a rideg valóságot: vajon végig tudják vinni normál tanrendben az évet? Vagy kell készülni a digitális oktatásra? Mihez kezdünk itthon a gyerekekkel? Megmarad a munkánk? Vajon lesz újabb karantén? Sajnos ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekre halandó emberekként nem tudjuk a válaszokat. Nem tudjuk mit hoz a jövő, így kár is annak találgatására időt pocsékolni és rettegve elképzelni a lehetséges kimeneteleket.
Viszont a most fennálló problémának a megoldásán talán itt volna ideje elkezdeni dolgozni. Talán itt lenne az ideje, hogy az oktatási rendszerünket megreformáljuk. Talán itt lenne az ideje, ha a pedagógusok végre valóban megkapnák azt az erkölcsi és anyagi megbecsülést, ami jár nekik.
…mert gondolj csak bele, hogy a karantén alatt hányszor foglaltad volna imába a nevüket, ha csak egy órára is átvállalják a gyereket.
Hihetetlen, hogy a mai világban nem tanulni tanítjuk meg a gyermekeinket, nem azt tanítjuk meg nekik, hogy boldoguljanak ebben a hihetetlen információ áramlatban, hogy nem azt tanítjuk meg nekik, hogyan ismerjék fel az igazat és tudják mi a fals információ. Nem attól lesznek kiválóak, okosat és sikeresek, ha mindent bemagoltatuk velük. Arra kellene megtanítani őket, hogy hol találják meg a válaszokat, a helyes válaszokat.
Persze, nyilván kellenek az általános ismeretek – ezt nem is vitatom. De nem haladunk a korral, nem vesszük figyelembe, hogy teljesen megváltozott a világ és ehhez képest az oktatási rendszerünk fényévekkel el van maradva. A világ változik, de a tananyag marad.
Nem vagyok pedagógus, sem szakértő… csak egy anya vagyok. De szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy gondolkodni kellene megtanítani a gyermekeinket, a soft-skilljeit fejleszteni, az életre, a való világra nevelni őket és ehhez minden eszközt megadni a pedagógusoknak.
…és kezdhetnénk a több tonna tankönyv tabletre cserélésvel – hiszen a digitális oktatási rendszer jól vizsgázott, ugye – és mert Julcsi mesélte, hogy tavaly cipelte az elsős gyermeke hátizsákját és bizony majd megszakadt – mi lett volna, ha a gyerek cipeli?
Kiemelt kép: Unsplash
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!
