Ahogy elindul a taxi, behunyom a szemem és elárasztanak az emlékek. Hiába telt el már 3 év, pontosan emlékszem az első pillanatra és az azóta megéltekre. Nem vagyok büszke magamra, de a lelkiismeretem sem tombol ezerrel, hogy megállítson. Egyetlen estén, pár pillanatra, amíg szól a dal – csak ennyi bűnt követünk el.
– Hé, Anna, nehogy elaludj! – nevet mellettem Janka meg Rita, majd egyikük oldalba bök.
– Nem alszom, de azt hiszem az utolsó koktélt nem kellett volna meginnunk! – válaszolom szórakozottan.
– Vagy inkább még kettőt kellett volna! – kacsint Janka.
– Jaj, csajok! Ma mulatunk! Reggelig ropjuk majd!
Hangosan felnevetünk. Elkapom az idős taxis tekintetét a visszapillantóban. Somolyog a bajsza alatt, neki mindennapos, hogy szédült lányokat fuvaroz egy buli tetthelyére, és most bizony egy kalap alá vett minket a tomboló tinédzserekkel. És be kell lássam, hogy ezen a napon valóban nem sokban különbözünk tőlük.
A taxi lomha lassúsággal araszol a hotel bejáratához, szinte mindenki egyszerre érkezik az éves céges nyárzáró partira. Pazar látvány fogad minket, idén is kitettek magukért a szervezők – főleg Janka, aki amúgy a jogi igazgató, de a kreatívkodásban is verhetetlen.
Vörös szőnyegen vonulunk be a konferenciaterembe. A karácsonyi partival ellentétben nincs nagy tülekedés a ruhatárnál, az időjárás kegyes hozzánk, ez a majdnem utolsó augusztusi nap langyos meleggel kényeztet. Janka magabiztosan vezet minket a helyünkhöz, útközben az éppen arra járó pincértől elemel három pohár pezsgőt. Szegény srácnak zsonglőrködnie kell a tálcával, ahogy Janka nem csak a tálcán bontja meg az egyensúlyt, hanem a szívében is. Igen, Janka az a tipikus nő, aki egy pillanat alatt lehengerli a férfiakat és szívesen ki is használja adottságait.
Az asztalunk a terem közepén van – nyilván. Innen mindenkit szemügyre tudunk venni, és minket is mindenki jól lát. Rita lopva figyeli az asztalokat körülöttünk. Hirtelen elpirul és felénk fordul.
– Itt van Tamás! – sikítja kislányos örömmel.
Tamással pár hete kezdett vad flörtbe, amikor a cég partnere lett, és Rita sokat vár az estétől. Reményei szerint ma nagyot lépnek egy esetleges kapcsolat felé.
– Hol? Nem látom! – kutakodik Janka.
– Ott ül a Gál Bence mellett. De ne nézd már ilyen feltűnően, kérlek!
A szívem a név hallatán nagyot dobban. Akaratlanul és akarva is arra fordítom a fejem, és a pillantásunk összeér. Bence szelíden rám mosolyog, tekintete nem enged. Ebben a pillantásban ezer kimondatlan dolog bújik meg, ahogy minden évben ilyenkor. A tarkómon a pihék felállnak és a szokásos bizsergés fut végig rajtam.
– Anna, figyelsz te ránk? Kérsz egy mojitót? – lök meg Janka.
– Kérek, igen, kérek!
Képek: Unsplash, Pixabay
A történet következő részét itt olvashatod.
