Ezerszer végiggondoltam és nem! Nem fog változni a véleményem és ha kell, ezerszer is kimondom újra: nem szeretnék gyereket, nem akarok anya lenni.
Lehet nyugodtan ítélkezni és tudom, hogy legbelül még néhányan azok közül is megvetnek, akik látszólag mellettem állnak. De nem baj! Nem kell támogatni, nekem pont elég, hogy csendben a háttérben maradnak és nem igyekszenek helyettem dönteni a méhemről. A világ meg nem érdekel.
Nem érdekel, hogy vadidegenek mit gondolnak, hogy szinte közellenséggé válik egy nő, aki ilyen kijelentést tesz, pláne ha nyilvánosan is vállalja és hangoztatja is. Még mindig felelősségteljesebbnek tartom magam, mint azokat, akik megszülik, aztán elhagyják a gyermeküket – ne adj isten akár többet is.
Kérdem én: mennyivel ér többet az a nő, aki eszetlenül szül, de felelősséget már nem vállal? És mit ér az a férfi, aki a várandós nejét vagy az újszülöttjét hagyja el? Ja kérem, nem tudtad, hogy nehéz lesz? Nem tudtad, hogy egy gyerek felelősség? Hogy pénzbe kerül a pelenka? Mégse szeretitek egymást? Jaj becsúszott? – ezek az emberek többet érnek egy szülni nem akaró nőnél?
Csak mert hidd el, én átrágtam ezeket a kérdéseket! Hosszú ideig vívódtam: meg tudok majd adni neki mindent? Tudom vállalni a felelősséget? Előbbre tudom helyezni a gyermekem magamnál? Le tudok mondani a vágyaimról?
Lehet. De a lehet, nem igen. Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudok küzdeni az anyafeladatokkal. Nem vagyok benne biztos, hogy megállnám a helyem. És én lehetre, meg talánra, meg majd lesz valahogyra nem alapozok. Nyugodtan kövezzetek meg!
Kiemelt kép: Unsplash
