Nagyot nyújtózva ébredek és ahogy lassan tisztul előttem a kép, hirtelen nem tudom hol vagyok. Riadtan azonnal felülök az ágyon, amikor egy kéz a hátamhoz ér.
– Ne ijedj meg, nálam vagy. Hazahoztalak és elaludtál. Tudod, az öreg tótól.
– Oh én hülye! – kapok a fejemhez, mert hirtelen minden bevillan. – Hálás vagyok, hogy megmentettél – próbálom oldani a feszültséget viccesre véve, azonban a csilingelő kacajom inkább valami kínos nyávogásra hajaz.
– Elmeséled mi történt?
– Oh nem rabolnám tovább az időd, meg az ágyad, fel kell hívjam a papát is.
– Már beszéltem vele és mondtam, hogy elaludtál. Nem gondoltam, hogy felébredsz.
– Oh, akkor asszem’ vár rám egy kiadós fejmosás. – kacagok egyre kínosabban és már szinte biztos vagyok benne, hogy a hajam is velem együtt változott tűzvörösre. – Egy pillanatra még visszadőlök, hogy átgondoljam mitévő legyek, ha nem gond.
De meg sem várom a választ, hátra vetem magam és nem túl nőiesen kiszakad belőlem egy basszus.
– Persze! Nyugodtan érezd otthon magad.
– Jaj ne haragudj, már megyek is. Sikerült életet lehelni a kocsimba?
– Persze, de nem kell siess. Csak élcelődtem az előbb. És sehova nem engedlek, amíg nem vacsorázol meg rendesen és meséled el, hogy mi történt ma veled.
Bence ezzel a lelendülettel felnyalábol az ágyról. Ijedtemben hangosan felsikítok, de aztán kacagni kezdek: magamon, a helyzeten, az életemen. A konyhapultnál óvatosan letesz az egyik bárszékre és pillanatok alatt egy ínycsiklandó carbonarat szolgál fel. Lehuppan mellém és rám mosolyog. Majd elalélok, ettől a mosolytól még a nagyi korabeli sokat látott és még többet megélt asszonyok is olvadozni kezdenének.
– Jó étvágyat kisasszony!
– Ez a kedvencem! – kiáltom.
Azonnal falni kezdem, mert farkas éhes vagyok. Jóízűen hümmögök. Bence egy pohár bort tesz elém és kortyolok belőle egy nagyot. Tökéletes választás a tészta mellé. El sem hiszem, hogy életem egyik legszomorúbb napja életem egyik legszebb napjába vált át. Bár biztos vagyok benne, hogy ezért nagy árat fogok fizetni, de most semmi sem érdekel. Hálát adok minden egyes közös pillanatért, elfogadom ami megadatik és nem képzelek bele többet.
– Kérsz még?
– Jaj nem, kipukkadom – nevetek fel jóízűen. – Nagyon szépen köszönök mindent, amit ma értem tettél. Hívok is egy taxit és nem zavargok tovább.
Azonban ahogy sietősre igyekszem venni a figurát, véletlenül fellököm a borospoharát, amiben a még jócskán lévő ital mind Bencére borul.
– Jaj istenem! Ne haragudj! Nagyon sajnálom! – szabadkozom és a kezem ügyébe akadó konyharuhával igyekszem a pólójáról eltüntetni bénaságom ékes bizonyítékát.
Totál zavarban vagyok, érzem, ahogy a ciki szituban azonnal elvörösödöm. Bence gyengéden megfogja a kezem.
– Nincs semmi baj.
– Csak teljesen nyomorult vagyok. – sopánkodom és azt kívánom, bárcsak megnyílna alattam a föld.
Bence gyengéden végig simít az arcomon.
– Szerintem pedig csodás vagy! A legcsodálatosabb nő a világon!
Egész közel húz magához és gyengéden megcsókol. Minden egyes porcikám beleremeg ebbe a csókba. Tétován pillantunk egymásra. Azonnal megálljt parancsol az agyam, de a testem önálló életre kel. Mindketten szaggatva vesszük a levegőt. Bence továbbra is az arcomon tartja a kezeit. Fojtott hangon mondom ki a nevét.
– Anna, nem tudom visszafogni magam.
– Hát akkor ne tedd!
Az ablakokon át beszűrődő napsugarak melengetik az arcom, sőt, mintha simogatnák a testem. Nagyot nyújtózom, már amennyire ez lehetséges a mellettem fekvő félisten ölelésében.
– Jó reggelt édesem! – búgja a fülembe és belecsókol a nyakamba.
Alig fogom fel, hogy ez tényleg megtörténik, meg kell csípjem magam, hogy tudjam, biztosan nem álmodom. Bence hangosan felkacag.
– Fél órával ezelőtt én is megcsíptem magam! – vallja be kisfiús szégyenlőséggel és némi pírral az arcán.
Egyszerre nevetni kezdünk, majd Bence hirtelen rám veti magát és megcsókol.
– Nem álmodunk! Itt vagy velem és soha többé nem engedlek el! Szeretlek az első perctől kezdve!
– Én is szeretlek!
Már majdnem tíz óra van, mire kikászálódunk az ágyból. Nekem muszáj a papáéknál bejelentkeznem, Bencének pedig Tamással van programja. De megbeszéljük, hogy amint végzett, átjön. Épp a kocsimnál búcsúzkodunk, mint a 16 éves első szerelmesek, amikor fékcsikorgatva megáll egy sportkocsi és egy tajtékzó szőke pattan ki belőle.
– Mi a fészkes fene folyik itt? Tegnap óta nem érlek el, erre itt enyelegsz valami ribanccal! Talán elfelejtetted, hogy a gyerekedet várom?!
– Bence – szakad ki belőlem kétségbeesve és azonnal potyogni kezdenek a könnyeim.
– Anna félreérted. – tiltakozik hevesen Bence.
– Tényleg a te gyerekedet várja?
– Nem! … Igen… nem tudom – komorul el az arca.
– Sajnálom! – mondom szelíden, ámbár legszívesebben tombolni volna kedvem.
Egyetlen pillanat alatt hasadt ismét ketté a szívem és szállt el minden reményem a boldog jövőt illetően. Bepattanok a kocsimba és elhajtok. Haza kell mennem. Zokogva rohanok be a házba. Mami, mintha megérezte volna, épp a hallban áll tétován. Azonnal a nyakába borulok és együtt rogyunk le a padlóra. Papa nyomban ott terem és lekucorodik mellénk, miközben szorosan átölel.
– Bogaram! Mi történt?!
És belőlem csak úgy dőlnek a szavak. Az elmúlt évek minden titka és vágya fél órával ezelőttig, amit a szörnyű realitás szétszaggatott. Felszakadnak a múlt sebei is, a szüleim halála hirtelen pont úgy fáj, mint akkor.
– Sírj csak Angyalom. Sírd ki a bánatod. Itt vagyunk veled.
Ahogy csillapodni kezdek, segítenek felmenni a szobámba. Mami betakargat, papa pedig megpuszilja a homlokom.
– Próbálj meg pihenni, Angyalom. Ne feledd, hogy a ma borús felhőit az éj szele továbbfújja. Holnap pedig egy új nap virrad, új reményekkel és talán új igazságokkal.
Folytatjuk!
Ha tetszettek a történet eddigi részei, oszd meg ismerőseiddel vagy ajánld nekik a weboldalt!
