– Anna igyekezz! Elaludtunk! Fél óra múlva a reptéren kell lennünk! – üvölt kétségbe esve Janka.
– Kipattanok az ágyból és pánikszerűen dobálom a cuccaimat a táskámba.
– Igyekezz!
Lóhalálában futunk a lifthez, onnan a kocsihoz és bizony a sofőr bravúrjának köszönhetően az utolsó pillanatban érünk a reptérre. A kapitány haragos pillantast vet ránk, de Janka seperc alatt lekenyerezi és pár perccel később már a levegőből csodáljuk az alattunk elterülő látványt. Nagyot fújunk és egyszerre nevetünk fel.
– Na mihez kezdünk ha hazaérünk, Bogaram?! – élcelődik Janka.
– Jaj… – rázom tanácstalanul a fejem. – Nem tudom. Megkeresem Bencét és meghallgatom. Aztán majd lesz valahogy. Ha baj van, akkor te meg úgyis megvédsz, nem?!
– Rám mindig számíthatsz! Ha nem akarod, akkor is!
– Tudom!
A kifutón már ott vár minket a céges kisbusz és természetes papa és mami. Egymás nyakába borolunk, lassan egy hete nem láttuk egymást.
– Jól nézel ki, Angyalom! – csípi meg az arcom nagyi.
– Ügyesek voltatok lányok! – hangzik az őszinte dicséret a papától. – Nagyon büszke vagyok rátok!
– Drága vezérem! Profik vagyunk, mit vártál?! – smúzol Janka.
– Na igen, igen Jankácska! Igazad van! Előléptetnélek, dehát már hova feljebb?!
– Ugyan Jani bácsi! Nekem ez így pont jó!
– Na mintha Annát hallanám – csattan fel nagyi és már terel is minket a kisbusz felé, nem sokkal később pedig már robogunk is haza.
Jankát tesszük ki elsőként. Nem tudom mitévő legyek, nagyiékhoz menjek haza vagy hozzám haza. De szeretnék egyedül lenni az én otthonomban. Nagyi – mint mindig – megérzi a tépelődésem és jelzi a sofőrnek, hogy felém kanyarodjon. Mielőtt elbúcsúzunk megígérteti velem, hogy eszem, alszom és ha baj van, azonnal telefonálok. Komótosan cammogok fel a második emeleti lakásomba, a gondolataim kavarognak olyannyira, hogy a lépcsőfordulóban fellököm a velem szembe jövőt.
– Jaj elnézést, ne haragudj, nem figyeltem. Jól vagy?
– Most már jobban. – tápászkodik fel a földről.
– Bence! – kiáltok meglepetten. – Mit keresel te itt?!
– Téged! A tegnapi találkozásunk után azt éreztem, most adsz egy esélyt és meghallgatsz. A reptérről egyenesen ide jöttem.
Majd kiugrik a szívem a helyéről, lüktet a vér az ereimben és egy pillanat alatt elveszem Bence szemében.
– Gyere! – mondom picit félve, de attól jobban félek, hogy nem tisztázzuk a helyzetet, így most mindent egy lapra teszek fel!
– Foglalj helyet, egy pillanat és jövök. – mondom neki, ahogy belépünk a lakásba.
Aggódtam, hogy milyen állapotban lesz a lakás, de nagyi kitakaríttatott és a hűtőt is feltöltötte – egy hadseregnek hónapokra elegendő ellátmánnyal és a kedvenc üveg borom is behűtve várt.
– Kérsz egy pohárral? Szerintem valamelyest oldaná a feszültségünk! – kiabálok ki a konyhából. „Pláne az enyémet” – teszem hozzá magamban.
– Igen, azt hiszem sokat lendítene rajtunk! – próbál Bence lazának tűnni, de látom, hogy pattanásig feszült, pont, mint én.
Töltök két pohárba és átsétálok a nappaliba. Odanyújtom Bencéét, én pedig megkerülöm a kis dohányzóasztalt és biztos távolságra, a fotelban foglalok helyet.
– Egészségedre! – emelem felé a poharam és nagyot kortyolok belőle.
Hosszú percekig csak tétován bámuljuk egymást.
– Kérdezzek vagy elmeséled? – kérdem végül félénken, de bátorítani szeretném, hogy beszéljen.
– Belevágok…. Nem akartalak becsapni. Anna én évek óta álmodozom rólad és most itt volt az alkalom, hogy elnyerjem a szíved. Nem gondolkodtam. Mindennél jobban akarlak! Éva egy futó kalandom volt, egy hónapig sem tartott. Hívogatott folyamatosan, de aztán sehogy sem tudtam lerázni, így végül már fel sem vettem a telefont. Aztán megjelent a céges bulin, hogy terhes és én vagyok a gyerek apja. Megmondtam, hogy kizárt, hisz védekeztünk és szálljon le rólam. Otthagytam a lakásán, ám másnap öngyilkosságot kísérelt meg, ezért kellett akkor a nagyapádtól elrohannom. Elmondtam, hogy apasági tesztet akarok, mire kikelt magából. Aztán nem jelentkezett addig, amíg meg nem jelent nálam. Azóta sem tudtam vele megegyezni semmilyen kompromisszumban. Nem érem el, nem találom a lakásán, de folyton felbukkan és jelenetet rendez.
Hallgatom amit mond, és az az érzésem, mintha valami szörnyű brazil szappanoperába csöppentem volna. Nem tudom hirtelen sírjak vagy nevessek-e. A férfi, akiről hosszú évek óta álmodozom viszont szeret, de lehet, hogy egy őrült nőszemély hordja a gyerekét a szíve alatt.
– Mondj valamit kérlek! Bármit! Én mindenre hajlandó vagyok, hogy megbocsáss nekem! De elfogadom, ha többet látni sem szeretnél…Nem reagáltál azóta egyetlen hívásomra vagy üzenetemre sem, tudom… csak a tegnapi találkozásunk reményt keltett bennem.
Felállok és odasétálok Bencéhez. Felpattan és ijedten néz rám, fogalma sincs mit fogok reagálni. Egyik kezemmel gyengéden végigsimítok az arcán.
– Megoldjuk valahogy! Ismerek egy nagyon jó ügyvédet! – mondom szelíden, telistele reménnyel, hogy Janka kitalál valami megoldást, miközben kiveszem a poharat a kezéből, majd átvezetem a hálószobámba.
Folytatjuk!
Kiemelt kép: Unsplash
