Megfelelni a szüleinknek – ez normális igény, elvárás és kötelezettség, bármelyik oldalról nézve is. Egy bizonyos ideig. Pontosan addig, míg felnőtté válunk, míg készek és képesek vagyunk leválni szüleinkről, hogy minden szinten függetlenné váljunk.
A baj akkor van, ha az anya időközben belecsúszik egy olyan helyzetbe, ahonnan biztosan nagyon nehéz a kiút vagy nincs is – netán már ezt a példát hozza magával gyerekkorából és szinte egy spirálban találja magát: megfelelni anyámnak, a gyerekeim is feleljenek meg az anyjuknak, hogy én is megfeleljek anyámnak.
Nem vitás, hogy az anyaság bizony nagyon sok lemondással jár, de nem mindegy, hogy egy nő ilyenkor magára rántja a mártír szerepét vagy elfogadja, hogy bizony egy jó ideig áldozatot kell hozzon. Az sem vitás, hogy bizony az anyaság nem minden pillanatban öröm és boldogság, nagyon sok nehéz helyzettel szembesül az ember lánya, amikor anyává válik. A mindenhonnan ránk ömlő “szuperanyu legendája” pedig baromi nagy nyomást helyez mindenkire. Ezen a nehezített pályán pedig picit sem egyszerű megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, hogy a mérleg ne billenjen a vesztünkre.
A mártír anya egyik legnagyobb hibája, hogy a gyermeke köré építi életét, ezzel lemondva önmagáról és párhuzamosan egyre szorosabbra fonja karjait, mellyel gátolja gyermeke önállóvá válását. A mártír anyának nem segít senki a gyereknevelésben, de ha hébe-hóba valaki mégis erre vetemedne, biztos, hogy eleve elhibázza azt. Egy mártír anya legnagyobb tévhite, hogy gyermekének és minden egyes családtagjának mindenért hálával kell tartozni neki egy egész életen át. És bizony hangosan szóvá teszi, hogy neki mennyi feladata van. Tipikus eszköze a bűntudatkeltés, hiszen senki nem hálálkodik neki a sok elvégzett dologért, a sok-sok gondoskodásért és szeretetért. Egy mártír anya gyermeke olyan fokú bűntudattal éli életét, mely felnőttkorra nagyon gyorsan tud gyűlöletbe csapni. Saját igényeiket elfojtva, mindig édesanyjuk érzéseire figyelnek csak, mely sajnos megmérgezi egész életüket.
Mit lehet mégis tenni, hogy ne csússzunk ebbe a helyzetbe, vagy ha már belekerültünk, hogyan másszunk ki abból?
Először is fogadd el, hogy nem csak anya vagy, hanem nő is. Ember is vagy, neked is vannak szükségleteid. Hidd el, a szuperanyák is töltenek álmatlanul éjszakákat, hajnalban beleüvöltenek a párnába kínjukban, és náluk sem lehet a földről enni – csak nem merik bevallani, hogy bizony ők is küzdenek.
Másodszor, figyelj oda magadra! Ha kezdesz így viselkedni, vagy netalán már régóta így viselkedsz, akkor fogadd el, hogy bizony változtatnod kell. Változtatnod kell a gyermeked, a családod és bizony saját magad miatt is!
Teremts magadnak én-időt! Nem! Nem azt jelenti, hogy a gyermeked nem fontos. Viszont neked is szükséged van a feltöltődésre és a pihenésre.
Keress egy hobbit, vedd lazábban magad és a világot, és nem baj, ha egy este nem három fogasos vacsorával várod a családod vagy a férjednek kell szendvicseket gyártani.
A mérgező és nyomasztó külvilág, reklámok helyett pedig az alábbi mondásokra koncentrálj!
„Az, hogy gondoskodom magamról, nem azt jelenti, hogy én vagyok az első. Azt jelenti, hogy én is benne vagyok a sorban.”
L.R. Knost
„Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.”
Sophia Loren
„Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy napi huszonnégy órában összeszorított foggal strázsálja a gyerekét! Mindig az a fő kérdés, hogy az anya hogy érzi magát a kialakult élethelyzetében, mert a gyerek akkor van jól, ha az anya is jól van!”
Dr. Vekerdy Tamás
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
