Hangos dörömbölésre riadok. Az órámra pillantok, nagyon korán van, még 7 óra sincs. Bence azonnal felpattan és értetlenül nézünk egymásra. Felkapok egy köntöst és sietek ajtót nyitni, Bence a nyomomban. Ahogy elfordítom a kulcsot, szinte kivágódik az ajtó és Éva ront be rajta. Őrjöng, hangosan kiabál és szitkozódik. Bence igyekszik csitítgatni, de a nő a totál őrület határán van, nem használ neki a szép szó és pillanatok alatt hármunktól visszhangzik a ház. Hallom, ahogy a szembeszomszéd, Pista bácsi bekiabál a nejének, hogy hívd a rendőrséget, Annácskát megtámadták.
Bence igyekszik kitessékelni Évát, de tehetetlen és alig merünk tenni valamit, hiszen egy terhes nőt nem pofoz fel az ember. Bence pajzsként áll közöttünk, mert a célpontja én lennék, a szitkok nekem szólnak. Peregnek a gondolataim, hogy mitévő legyek, amikor a vérvörös műkörmeivel végigkarmolja Bence karját és az arcát, amitől fájdalmasan felszisszen. Felmegy bennem az adrenalin és hirtelen kitisztul az elmém. Előkapom a táskámból a kis szerkezetet és Éva karjába döföm.
– Na most majd kiderül az igazság! Holnap reggelre megvan a DNS teszt eredménye! Most pedig takarodj innen! – kiabálom.
Éva ekkor még inkább megörül és elkapja a mellette lévő polcon sorakozó könyveimet és dobálni kezdi felénk!
– Megöllek! Te büdös szajha! Hogy mersz közénk állni! Terhes vagyok! Az ő gyerekét várom! Tönkreteszlek mindkettőtöket! – és elkapja az ólomkristály vázámat azzal hadonászik felénk.
Két rendőr toppan ekkor a lakásba és az utolsó pillanatban fogják le, a vaskos üveg hangos csattanással ezermilliónyi darabra törik szét a járólapokon.
– Mi folyik itt? – ront be papa és Janka is a lakásba.
Évát az egyik rendőr elvezeti és két másik is a helyszínre ér közben. Felveszik a vallomásainkat.
– Ügyvédnő! Kíván feljelentést tenni? – kérdezi az egyik rendőr. – A hölgyet most a pszichiátriára szállították el a kollegák, tekintettel arra, hogy gyermeket vár és nincs beszámítható állapotban.
– Nem kívánunk feljelentést tenni – szól papa határozottan. – A hölgyet átszállítjuk a Markó magánpszichiátriára, a születendő gyermek apjaként Bence már gondoskodott is az ellátásról. Elnézéséküt kérjük a felesleges riasztásért és köszönjük a fáradozásaikat.
Papa ellentmondást nem tűrően, de tisztelettel beszél a rendőrökkel. Hát igen, a papát mindenki ismeri és mindenki azt teszi, amit mond. Kikíséri a rendőröket és becsukja az ajtót. Némán lehajtott fejjel ülünk a kanapén Bencével, Janka a konyhában kávét főz. Papa nagy levegőt vesz és leül velünk szembe a karosszékbe.
– Jani bácsi, nagyon sajnálom! Azt hittem meg tudom oldani a helyzetet!
– Tudom fiam, tudom.
– Papa, sajnálom. Én visszaéltem a hatalmaddal és szívességet kértem.
– Tudom, Angyalom, tudom. Nincs semmi baj! Végre egyszer legalább tudatosult benned, hogy ki is vagy és milyen lehetőségeid vannak! Nem tettél semmi rosszat, Angyalom! Szívességet kértél és nem azért segítettek, mert a nagyapád vagyok, hanem mert kivívtad a saját tiszteletedet! Janka mesélt el mindent, amíg felértünk a lakásba.
– Mi lesz most? – kérdezi Janka, miközben leteszi a gőzölgő kávét az asztalra.
– Mi lenne? Vigyétek el a tesztet Mártinak és lássuk az eredményt! Éva miatt nem kell aggódni, jó helyen van. Majd az eredmény után kitaláljuk, hogy hogyan tovább. Ha ez a nő Bence gyermekét várja, a mai jelenet után Bence kizárólagos felügyeletet is kérhet, igazából attól függ minden, hogy Bence mit szeretne.
Bence megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz.
– Anna, te vagy a mindenem! Soha nem szerettem még így senkit, mint téged, de éltem az életem, amíg vártam rád. Úgy tűnik, elkövettem egy nagyon nagy hibát, de ha az enyém a gyerek, vállalom érte a felelősséget, nem tehetek mást, a szívem és a józan ész is ezt diktálja. Soha nem akartalak megbántani vagy becsapni. Életem szerelme vagy! De ha úgy döntesz, hogy ebből nem kérsz, megértem és elfogadom. Nem kell most rögtön választ adnod, hacsak nem akarsz. Adok neked annyi időt, amennyi csak kell.
Síri csend telepszik ránk, érzem, ahogy Janka és papa is visszafojtja a lélegzetvételét. De én már tudom a választ. Mindig is tudtam. Megszorítom Bence kezét, felemelem és megcsókolom.
– Melletted vagyok jóban és rosszban. Együtt túljutunk ezen és megoldjuk. Ha a tiéd a gyermek segítek neked felnevelni. Szeretlek!
– Ez a beszéd! – pattan fel papa. – Janka, fogd azt a tesztet és vidd el Kállai doktornőnek. Megyek én is, hagyjuk a fiatalokat, hadd találják ki, hogy hogyan tovább.
Papa nyakába ugrom és hatalmas puszit nyomok az arcára.
– Mihez kezdenék nélküled, Papa?! Nagyon szeretlek!
– Angyalom, ezért vagyok!
Bence kezet ráz papával, majd kisfiús szégyenlőséggel ő is a nyakába borul.
– Meghálálok mindent, Jani bácsi!
– Vigyázz az én Angyalkámra és kvittek vagyunk.
– Úgy lesz! Ígérem!
Alig aludtunk az éjjel, kavarogtak a gondolataink, mindenféle verzióban igyekeztünk kitalálni a jövőt. Egy dolog azonban minden verzióban egyezett: a jövőt csakis együtt képzeltük el. Bence ezerszer elnézést kért. Elmondtam őszintén, hogy fáj a gondolat, hogy más szül neki gyereket, de túl fogom tenni magam rajta és mivel az ő gyermeke is, így szeretni és óvni fogom, bármi áron. Hajnali hatkor már a második kávénkon is túl voltunk, a kanapén tehetetlenül vártuk a teszt eredményét. Összebújva, némán ültünk egymás mellett, mégis többet jelentett ez ezer szónál. Amikor megcsörrent a telefonom, összerezzentünk, de azonnal felvettem és kihangosítottam.
– Jó reggelt Anna, Kállai Andrea vagyok. A teszt eredménytelen. Sajnálom. A magzat DNS-ét nem sikerült kinyernünk. Ilyenre még nem volt példa. Ha tudnak újabb mintát hozni, megismételjük a vizsgálatot.
– Nagyon kedves doktornő. Köszönünk mindent. Jelentkezni fogunk. Visszhall.
Csalódottan nyomom ki a telefont és Bence karjába omlok. Reméltem, nagyon reméltem, hogy más eredményt kapunk. Hogy nem Bence az apa.
– Sajnálom kedvesem! Nagyon sajnálom! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kevertelek. Bármikor dönthetsz úgy, hogy kiszállsz!
– Ne beszélj butaságot! Csak reméltem, hogy kiderül, hogy nem te vagy az apa.
– Hidd el, bármit megadnék ezért! Bármit megadnék, ha visszaforgathatnám az idő kerekét.
– Tudom! – és gyengéd csókot lehellek az ajkára.
A csengő éles hangja rebbent szét minket. Papa és mami állnak az ajtóban. Sírva borulok mami nyakába és mesélem el, hogy nincs eredmény.
– Jani! Azonnal csinálj valamit! – csattan fel mami. – Csináltass egy terhességi tesztet azon a nőn! Vagy valamit! Nem hiszem el, hogy tehetetlenek vagyunk! A Markó tartozik neked ennyivel! Engem nem érdekel mibe kerül, intézd el azonnal!
– Igenis, igazad van, mama, fel is hívom most rögtön.
Közben Janka is megérkezik és beavatjuk őt is. Értetlenül áll a dolog előtt, Kállai eljárása csak egy hajszálnyira van a bejegyzéstől, a papírok félig már meg is vannak a szabadalmaztatáshoz. Leül nagyi mellé és meredten bámulunk egymásra.
– Hát majd gondnokság alá helyeztetjük az a nőt és kész! Biztosan találunk valami megoldást! Ne keseredjetek már így neki. És ezt a tesztet is megismételhetjük! – mondja Janka.
Papa ekkor szinte beront a nappaliba.
– Ezt nem fogjátok elhinni! – kiabálja és csillog a tekintete.
– Mi az papa, mondjad már! – sürgeti mami.
– A Markó tegnap már kért egy tesztet, hogy milyen nyugtatót adhatnak Évának a terhességre való tekintettel! Éva nem terhes!
– Hogy?! – kiáltunk mindhárman egyszerre.
– Nem terhes! Nincs gyerek! Bence szabad ember! Nincs kötelezettség! Semmi sincs! – kiáltja papa.
Bence meg én meredten bámuljuk egymást. Hosszú percek telnek el, nem is tudom kavarognak-e a gondolataim, felfogtam-e a hallottakat vagy sem. Bence hirtelen felpattan és felkap engem is.
– Anna! Édesem! Szeretlek! – és megpörget a levegőben.
Finoman a földre tesz és ezer csókkal borítja be a szám, az arcom, az orrom hegyét is. Majd hirtelen letérdel elém, egyik kezem fogva.
– Leszel a feleségem?
Záporozni kezdenek a könnyeim, de ezek már az öröm és a boldogság könnyei.
– Igen! – kiáltom. – Ezerszer is igen!
Bence ismét felpattan és felkap, megpörget a levegőben.
– A világ legboldogabb asszonya leszel! Ígérem!
– Azt ajánlom is, fiatal ember! – szól szigorúan mami, de már ott is terem mellettünk és átölel minket. – Gratulálok gyerekek! Megérdemlitek, hogy boldogok legyetek!
– Annyi év plátói szerelem után pont itt volt az ideje. – kiáltja Janka.
– Isten hozott a családban, fiam. – szorítja meg papa Bence kezét.
– Köszönöm Jani bácsi! Mindent köszönök!
Papa közelebb jön megcirógatja az arcom és a fülembe súgja:
– Ugye megmondtam, hogy lehetne egy Gálod, Bogaram! Ugye, megmondtam!
Vége!
Kiemelt kép: Unsplash
A teljes történetet itt olvashatod, ha tetszett, oszd meg és ajánld az oldalt ismerősidnek!
