Oké. Anyu nő, apu meg férfi.
Szeretném azért azt is törvénybe iktatni, hogy apu ne legyen erőszakos, anyu ne legyen mártír, vagy fordítva. Esetleg még jó volna beleírni azt is, hogy ne legyenek alkoholisták és mondjuk ne mélyszegénységben éljenek. És szeressék már egymást egy életen át bármi áron, nehogy csonka családban nőjek fel. Oh és ha már itt tartunk kötelezzék őket arra, hogy legyen tesóm is, mert hát egy gyerek, nem gyerek, ugye. Jah, és ha már megfogantam, ne vetessenek el vagy adjanak árvaházba… vagy hagyjanak ott valahol.
Mert a nőből anyu lesz, a férfiból meg apu, ami bizony kötelez. Őket együtt! Nincs ám kibúvó, hogy csak anyu vagy csak apu, jól gondold meg!
Ha pedig 20 évesen valamilyen ármány által mégis rádöbbenek – minden óvintézkedés és az alaptörvény ellenére is -, hogy a saját nememhez vonzódom, akkor valaki lőjön már le.
Bár ha választhatnék akkor inkább száműzzenek már egy olyan világba, ahol mindenki egyenlő.
Ahol bármiféle hovatartozásom miatt nem különböztetnek meg.
Ahol a magánélet az valóban magánügy.
Ahol tisztességes munkával tisztességes megélhetése van az embereknek.
Ahol a befizetett adót valóban arra fordítják, amire kell.
Ahol nincsenek egyenlőbbek, ahol mindenkinek egyformán vannak lehetőségei és kilátásai.
Ahol az emberek tisztelik egymást.
Ahol felismerik, hogy az összefogás visz előre.
Ahol van józan ész.
Ahol haladnak a korral.
Ahol a tudatlanság és szűklátókörűség ismeretlen fogalmak.
Ahol valóban az egyén boldogsága és boldogulása a fontos, amelyeket tettekkel is bizonyítanak a vezetők, nem csak szónoklattal.
Kiemelt kép: Unsplash
