Szerinte igen, szerinted nem. Szerinte fehér, szerinted fekete. Az ő valósága igaz? Vagy a tied? Folyton azon gondolkodsz, hogy valami nem stimmel? Te is csak legyintesz, ha valaki megdícsér? Vagy ha valaki szerint hisztis vagy, akkor igazat adsz neki? Esténként lefekvés előtt azt gondolod, hogy egy örök vesztes vagy?
Itt az idő segítségért kiáltani: Valaki mentsen meg!
Vedd le a szemüveget, amivel eddig tekintettél magadra és a világra és ne csak nézz, hanem láss is! Engedd ki magad a saját magad alkotta negatív világból: mert senki nem tökéletes, mindenkinek vannak hibái! Te vagy az a Valaki, aki megmentheted saját magad!
Amikor rájössz, hogy nem biztos, hogy mindenki csak kedvességből dicsér meg, vagy csak azért, hogy mondjon valamit; amikor rájössz, hogy valaki alattomosan visszaél a jóságoddal tovább ringatva téged abban a tévhitben, hogy egyébként meg csak rá számíthatsz, mert másnak bizony értéktelen vagy, akkor végre a saját valóságod tökéletesre csiszolt búráján piciny rés keletkezik.
Na ekkor jött el az ideje, hogy feltedd a realista szemüveged! Nem a szemellenzőset, a Magdi néniét vagy az “atyaúristenét”. Azt a szemüveget vedd elő, amelyen keresztül szemlélve a világot és benne önmagad nem keveredsz újabb hazugságokba, féligazságokba, amelyen keresztül mindent megkérdőjelezel: a rosszat és a jót egyaránt, amellyel egyformán mérlegelsz, nem elbillenve egyik, vagy másik oldalra.
Nagyon sokan küzdenek démonokkal és cipelnek olyan terheket, amelyek lehet igazából nem is léteznek. Nagyon sok ember olyan fokú önértékelési problémával küzd, hogy lassan valóban elhiszi, hogy ő maga semmire sem alkalmas, senki sem szereti, örök nyomorúságra ítéltetett. Főleg, ha akad valaki a környezetében, aki még ebben olykor-olykor meg is erősíti tettekkel vagy éppen azzal, hogy nem tesz vagy mond semmit.
Kérdőjelezz meg minden negatív gondolatot, amit magaddal szemben fogalmazol meg, pláne, amit mások fogalmaznak meg veled szemben. A kritikát csakis arra használd fel, hogy építkezz belőle, de ne cipeld magaddal, mint egy mázsás követ! Egy jó szó hallatán viszont ne ess „az én tökéletes vagyok” csapdájába!
Persze semmi sem fog menni egyik napról a másikra! Idő kell, hogy el tudd hinni, hogy jó vagy, hogy szeretetreméltó vagy, hogy minden hibáddal együtt vagy tökéletlenül tökéletes! Teremts egy új valóságot a régi helyett, ahol a valóság nem csak az, amit te gondolsz magadról, hanem ahol befogadod a jót és rosszat egyaránt, és tudod mérlegelni, hogy abból mi tartozik hozzád, mi az, ami hozzád tehet és mit kell gondolkodás nélkül elengedned.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
