Nagyon sok mindent megfogadtam az idei évben. Valahogy az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy mi mindent fogok csinálni, ha egyszer vége lesz ennek a járványhelyzetnek. Közben pedig eltelt az év. A helyzet pedig nem lett jobb.
Fogadkoztam, hogy majd ez lesz, meg az: többet utazunk, több időt töltünk a családdal, mindenre is több időt szánunk majd, amire eddig nem futotta a munka és egyéb teendők mellett. Hirtelen már nem lohasztott egy több órás vonatút, hogy találkozzak valakivel és még a vezetés gondolata sem tűnt olyan szörnyűségesnek.
De közben pedig morogtam szüntelen. Mindenen. Miért kell a hülye maszk? De persze el nem indultam volna nélküle. Milyen bejelentést tesz megint a miniszterelnök? Ki találta ki ez az idősávot? Miért csöpög a hülye csap? Meddig tart ez még? Most komoly? Nyáron nincs vírus? Ne már, most megint szabályok? Ez most komolyan egy földrengés volt?
Csakis a negatív dolgokra tudtam koncentrálni és jajogni, hogy mi lesz velünk. Aztán néha-néha fejbe kólintottam magam, hogy „de helló! élünk és most kell élnünk”. De csak azért sem sikerült teljesen kikeverednem ebből a vírus-élet-mi lesz velünk-de éljünk mókuskerékből.
És itt az év vége. Jön az új év. És megint itt állok, hogy fogadkozzam-e, van-e ennek még bármi értelme? Fogadkozzam, hogy mi mindent kell majd másképp csinálni, jobban csinálni, ha véget ér ez a rémálom?
… de ugye a remény hal meg utoljára…
Fogadom, hogy az adott napnak fogok élni, hogy minden reggel eldöntöm, hogy a legjobbat fogom kihozni a lehetőségekből. Nem rágódom a tegnapom és nem agyalok a jövőn.
A munkám fontos marad, mert hát mind pénzből élünk. De a nyolc óra, az nyolc óra lesz. A maradék időt pedig a szeretteimre és magamra fordítom.
A félelem, a veszteség mindig jobban megérint. A negatív dolgokra mindig érzékenyebben reagálunk. Ugye?! Rávilágít arra, hogy kik és mi fontos az életben. Személyek, dolgok, amelyeket természetesnek veszünk.
De mi történne, ha mindent elvesztenénk? Mert semmi sem fájna jobban, ha őket elveszíteném. És én rájöttem, hogy az elmúlt hónapokban csak vesztegettem az időt. Az újévi fogadalmam az is, hogy kihasználom az időt. Azt, ami most van. A mostra tervezek, nem halogatok.
Fogadom, hogy felhagyok a vegetálással és élni fogok. A hülye maszk pedig az új év kiegészítője lesz, ami ezentúl csak véd, de nem hagyom, hogy irányítson vagy elszigeteljen.
És kívánom mindenkinek, hogy az idén átélt legjobb dolgok legyenek a maximum legrosszabbak, amelyek jövőre velünk történnek!
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
