“Nem az én hibám. Én nem tehetek róla. A világ hibás mindenért. És mindenki más. Én igyekszem, igazán. De így nem lehet.” Ismerős mondatok? Te is kivetíted néha akár az egész világra is a gondjaidat? Hogy csak a körülmények és a külvilág a felelős minden rosszért, ami veled történik?
Ugye milyen könnyű megoldás ez? Egyszer és mindenkorra felmentjük magunkat a felelősségvállalás alól és szinte megoldást is szállítunk a kialakult helyzetre. De vajon ez valóban megoldás?
Azt gondolom, hogy ez sajnos csak átmeneti megkönnyebbülést hozhat. Csupán rövid időre ad feloldozást, csupán egy icipici frusztrációt tudunk kiengedni így. Mert maga a probléma nem oldódott meg, az továbbra is ott van. És a probléma Te magad vagy!
Aki folyamatosan a külvilágot és másokat okol a sikertelensége, boldogtalansága miatt, az nagyon hamar ebben a mókuskerékben találhatja magát és a projekciói fogságába esik. Azonban meg van az az egyetlen dolog, ami eme ördögi körből egyetlen mozdulattal kiránt minket. Ez pedig nem más, mint a felismerés.
A felismerés, hogy te bántod saját magad! Te vagy az, aki folyton másokhoz méred magad, folyton látod a hiányosságaidat, te kritizálod önmagad a leginkább – és mégsem teszel semmit, hanem kivetíted mindezt és ráfogod a külvilágra: ilyen a világ, engem senki sem szeret, mindenki utál.
Pedig pontosan tudod, hogy nagy igazságok vannak a saját magad által megfogalmazott negatív tulajdonságokban és kritikákban. És azt is pontosan tudod, hogy ezen csak te tudsz változtatni. Aki tisztában van önmagával, az el tudja fogadni, hogy nem tökéletes. Ennek pedig egyetlen következménye van: a világ sem fogja visszatükrözni a belőle áradó negatív gondolatokat.
Mindig könnyebb lesz majd másokat hibáztatni, ám ezáltal a problémák gyökerét nem fogjuk tudni kigyomlálni. Az ilyesfajta önvédelmi mechanizmus csak átmeneti megoldást tud nyújtani és a világ, a körülöttünk élők akaratlanul is folyamatosan azt fogják visszatükrözni, amit valójában mi gondolunk magunkról.
Fontos, hogy felismerjük az ilyesfajta helyzeteket, hogy változtatni tudjunk rajta. Fontos, hogy ne bántsuk magunkat, mert ezzel csak saját magunkat gyengítjük és nyomjuk le egészen mélyre, ahonnan egyre nehezebb lesz a felismerés és a talpra állás. Fontos, hogy adjunk időt magunknak a változásra. Fontos, hogy a kritikád a helyén kezeljük, ami épít, azt őrizzük magadban, ami hátráltat, azt pedig engedjük el. Az életet nem lehet megúszni, így hát törekedjünk arra, hogy ismerjük, szeressük és tiszteljük magunkat, hogy jól éljünk!
“Mindig olyannak fogod látni a világot, mint ahogyan belül érzed magad. A belső harmóniád képes a világot is egyensúlyba hozni!”
(Gráciák)
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
