Margó és Klára a hallban álltak. Már mindenki megérkezett, minden készen állt, csak a lányokat várták. Klára azonban hiába pásztázta a kisebb tömeget, Milánt nem vélte felfedezni.
– Margó, bocsáss meg egy pillanatra, még utána kell nézzek valaminek.
– Persze, menj csak! Addig én beszélgetek Patrikkal. Jaj, ez a fiú egyre sármosabb, ugye? Azt hiszem még mindig oda van Miáért, akárhányszor a kávézóban jár, mindig érdeklődik felőle – áradozott Margó.
Klára meghökkent, de igyekezett kedvesen mosolyogni. “Basszus! Na erre nem számítottam!” – sikított fel magában.
Milán töltött magának még egy pohár whiskyt és egy hajtásra kiitta.
– Na essünk túl ezen, utánam a tűzözön! – mondta ki hangosan.
– Essünk! Bár nem tudom miféle apokalipszist vizionálsz, nem hinném, hogy ilyesmi előfordulhat – nevetett a háta mögött Klára.
– Furcsa vagy, ugye tudod?!
– Nálad nem furcsább, az biztos! Gyere, menjünk, bármelyik percben itt lehetnek a lányok.
A földszinten minden lámpát lekapcsoltak. A család és a vendégek felsorakoztak, hogy egyszerre köszönthessék Miát. Klára nem bírt magával és gyorsan elrendezte, hogy Patrik valahova egész hátra álljon. Majd gyorsan megállt Milán mellett és belekarolt. Az ajtó ekkor kinyílt és belépett Mia. A tömeg egyszerre kántálta, hogy “Isten hozott, Mia”, a személyzet közben felkapcsolta a lámpákat.
– Isten hozott itthon! – ugrott Bia a nyakába. – Nagy nap ez a mai, mert végre újra együtt a családunk, hiszen te nekem olyan vagy, mint a testvérem! És most, hogy hazatértél, egy jó darabig nem engedünk el. Be kell érned a helyi egyetemmel! – nevetett Bia.
– Isten hozott itthon, Kedvesem! – lépett előre Klára is és megölelte a lányokat.
Mia a könnyeivel küzdött a meghatottságtól.
– Sejtettem, hogy tervezel valamit, de ekkora meglepetésre nem számítottam. – mondta megszeppenve. – Jó itthon lenni és jó titeket így egyben látni! Köszönöm, igazán köszönöm!
– Na ne pityeregjetek, ünnepelni gyűltünk össze! Pezsgőt mindenkinek! – kiáltotta Klára és kézenfogva a lányokat beljebb vezette őket, egyenesen Milán és Margó elé.
– Szia Mia, ez a tiéd! – mondta Milán, miközben átnyújtott egy csokor tulipánt.
Bia azonnal sokkot kapott és szúrós pillantást vetett a férfira. Ő nem ezt készítette Miának, hanem egy háromszor ekkora rózsa csokrot, orchideákkal. Legszívesebben itt helyben leordította volna Milán fejét. De ami késik nem múlik, még ma este megmondja neki a magáét. Az hótziher!
– Köszönöm! – mondta Mia és igyekezett kerülni a férfi tekintetét.
Ahogy a csokorért nyúlt, kezük a másodperc tört részére összeért. Mia gyomra azonnal remegni kezdett. Miután átvette a csokrot, Milán közelebb lépett és arcon csókolta.
– Isten hozott itthon! – suttogta a fülébe.
Klára árgus szemmel figyelte kettejüket. Ekkor tekintettek egymás szemébe végre. És ez a pillantás többet mondott minden szónál. Klára megkapta, amit akart.
– Na gyertek! Sokan szeretnének még köszönteni, gyermekem! – karolt bele Miába és bevezette a tömegbe. – Kinga, kérem tegye a csokrot vázába. – fordult az egyik alkalmazotthoz.
Miát sorra köszöntötték a barátok és ismerősök, közben pedig a háttérben a DJ is munkához látott. Hamarosan özönleni kezdtek a táncparkettre a vendégek, a pincérek pedig szorgosan hordták az italokat és finomabbnál finomabb falatokat. Egyszer csak felcsendült a For you című dal. Mia akaratlanul is a tömeget pásztázta, amikor tekintete összetalálkozott Milánéval.
– Szabad egy táncra? – toppant elé Patrik váratlanul.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
