Mia nagyon nyomorultul érezte magát. Sem Patrik, sem Edward nem tudott olyan érzelmeket kiváltani belőle, mint ő. Bezzeg a tiltott gyümölcs: a 8 évvel idősebb, elérhetetlen férfi, aki a legjobb barátnője bácsikája. Ráadásul Károly, aki apja helyett apja volt, egyenesen kijelentette, hogy nem lehet köztük semmi. Na, ő pont ebbe a férfiba van belehabarodva.
Mia megrázta a fejét, hogy arra tudjon koncentrálni, amiért jött: nyomtatni. És lehetőleg nem összefutni Milánnal. A falon függő hatalmas óra éppen ekkor ütött hármat. Mia fújt egy nagyot. Nagyon korán van még, Milán hat előtt még sosem ért haza. Laptopjával csatlakozott a nyomtatóhoz és már indította is a műveletet.
– Jaj ne! – sikított fel, mert az első oldal nyomtatása után a gép patroncserét jelzett.
Szerencsére egy patron ott hevert a nyomtató melletti kis tárolón, ám ilyen irodai monstrummal még soha nem volt dolga. Kinyitotta a szerkezetet és megpróbálta kivenni a kiürült patront.
– Gyere már ki! Naa… mi lesz már?! Nem teheted ezt velem!
Mia kétségbeesetten próbálta minden oldalról kiszedni, de nem járt sikerrel.
– Oh, te nyavalyás! – kiáltotta most már nagyon dühösen és belerúgott a gépbe.
– Naaaa! Azért csak óvatosan, elég drága szerkezet! – nevetett Milán a háta mögött.
Mián egyszerre futott át a hideg-meleg, és ahogy megfordult a feje búbjáig el volt vörösödve. Szeme elkerekedett és magában arra gondolt, hogy vajon mióta állhat mögötte a férfi.
– Nyugi! Csak onnan hallottalak, hogy te nyavalyás! A gondolataidat nem hallottam.
– Még jó! – mondta megkönnyebbülve.
– Nocsak! Nagyon kíváncsivá tettél! – haladt el mellette és egyetlen mozdulattal kivette a patront.
– Kicsit azért kínlódhattál volna! – mondta a kelleténél haragosabban.
Milán újraindította a masinát, és az folytatta a munkát.
– Kösz! Ne haragudj, nem akarlak zavarni, nem tudtam, hogy itthon vagy. – mondta mindezt annyira nyersen, hogy még saját magát is meglepte, hogy ilyenre képes.
-Nem zavarsz. Majd később elintézem, amit akartam. – felelte Milán elkomorult arccal. – Csináld nyugodtan a dolgod, én a szobámban leszek, ha kell valami.
Mia nézte, ahogy Milán kimegy a szobából. Érezte, hogy megbántotta, pedig nem akarta. A nyomtató közben végzett, így gyorsan összepakolta a dolgait, hogy haza meneküljön, ám a folyosóra lépve megtorpant. Szóljon vajon, hogy végzett? „Illene, te csacska” – mondta magában.
Nagy levegőt vett Milán ajtaja előtt és bekopogott. De nem jött válasz. Óvatosan kinyitotta az ajtót és bekukucskált. Eltolt egy gyenge hahó-t, majd beljebb lépett. Milán ekkor lépett ki a fürdőszobából és csupán egy törölközőt csavart magára. Mia szíve kihagyott egy ütemet a látványtól, megszólalni sem tudott.
– Oh helló! – mondta Milán. – Baj van? Jöjjek? – indult el felé.
– Ahaaa, igen… vagyis NEM! – kiáltotta – , izé… én csak szólni akartam, hogy végeztem…
Képtelen volt levenni a szemét a gondosan kidolgozott izomzatról. Érezte, ahogy a vágy hatalmába keríti. Elhomályosult körülötte a világ és csak az járt a fejében, hogy meg akarja érinteni, meg akarja csókolni, érezni akarja a férfi érintését és ajkát. Szinte felfalta a szemével.
Milán nem értette mi történik. Mia szemében ugyanazt a vágyakozást látta, amit a banketten és amit ő is érzett minden egyes pillanatban. Közelebb lépett és megsimogatta az arcát. Mia bőre szinte izzott, teste remegett és szaggatott lélegzete mindennél árulkodóbb volt.
– Mia… – mondta fojtott hangon és még közelebb hajolt.
Homlokuk már össze is ért, ajkukat csupán egy hajszál választotta el. Mia kezét óvatosan a mellkasára tette. Az érintéstől Milán egész teste megfeszült.
– Mia… – mondta ismét, miközben állát picit megemelte, hogy megcsókolja.
– Hahó! Megjöttem! – hallatszott lentről Bia hangja. – Mia, még a dolgozóban vagy? – kérdezte.
Mia azonnal ellökte Milánt.
– Kerestelek otthon, jaj Mia, hol vagy már, kivagyok! Segítened kell!
Mia azonnal sarkon fordult és lóhalálában futott az irodába a cuccaiért.
– Jövök, egy pillanat, épp most végeztem. – kiáltotta.
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
