Klára nagy levegőt vett. Nem akarta, hogy Bia, apjáról alkotott képe összetörjön, de ahhoz, hogy értse a dolgot, némi igazságot is el kellett mondjon. És mint tudjuk, az igazság nem mindig szép vagy jó.
– Édesem, nézd. Apád mindig a legjobbat akarta az egész családnak. És a család része lett Mia és Margó is. Milán akkoriban a gazdag fiatal fiúk életét élte. Már ez nagyon bosszantotta apádat. Amikor Milán kijelentette, hogy nem akar a vállalatnál dolgozni, Károly nagyon megharagudott rá. Én megértettem. Milán látta, ahogy az apja is és a bátyja is a vállalat megszállottjai lettek és ő nem ilyen életet akart. Aztán apád egy este látta, hogy Milán megpróbálta megcsókolni Miát, de Mia sírva elszaladt. Tudod ez a 17. szülinapotok körül történt. Mia akkor még gyerek volt, sőt Károly szemében ti ketten örökre 10 éves kislányok maradtatok. Nem akarta, hogy Milánnak köze legyen Miához és ezt egyenesen meg is tiltotta neki.
– Oké, ez hülyeség. Apa és közted is elég nagy korkülönbség volt. Oké, hogy Miát is lányaként szerette, csakhogy Mia nem az ő lánya. Nem volt joga ehhez. És apa meghalt. Mia felnőtt. És úgy tűnik, hogy az érzéseik nem múltak el. Vagy igazából Miában annyira nem vagyok biztos. Van itt valami amiről nem tudunk. Biztos vagyok benne! De majd én kinyomozom!
– Bianka, nem ronthatsz ajtóstól a házba. Az ő életük. Persze itt-ott beavatkozhatunk, hogy segítsük őket. – mosolyodott el sejtelmesen Klára.
– Mi? Anyu! Ismerem ezt az arckifejezésed! Na gyerünk, mesélj! Te már mindezt pontosan tudtad, ugye? Semmi újat nem mondtam neked.
– Édesem, az anyák sok mindent látnak és sejtenek.
– Oké, és mi a terved?
– Még nem tudom, de valamit ki fogok találni.
Milán napok óta alig aludt. Na nem mintha amúgy nem agyalt volna éjjeleken át, amióta Mia hazajött, ám eddig abba a hitbe ringatta magát, hogy Miának nincs senkije. Persze hülyeség volt, legbelül pontosan tudta, hogy eljön a nap, amikor egy férfi oldalán látja majd és Mia boldog lesz. Ehhez képest mit tudott ő volna adni neki? Na persze, elhalmozhatta volna minden földi jóval, csak éppen boldoggá nem tudta volna tenni. Pontosan látta, ahogy apja és bátyja házassága is tönkrement az üzlet miatt. Ő nem ilyen életet akart, de Károly halála után nem volt más választása. És szép lassan őt is beszippantotta az üzleti világ. “Te nem vagy elég jó Miához!” – hasítottak fülébe Károly szavai. Ám a gondolat, hogy egy másik férfi teszi boldoggá, hogy egy másik férfi érinti és csókolja elviselhetetlen volt. Újra a mellkasán érezte Mia kezét. Nem tudta hova tenni azt a jelenetet, ugyanazt a vágyat látta Mia szemében, amit ő is érzett.
Hosszú napok és hetek teltek el. Mindenki cipelte a saját terheit. A sors nem tett semmit, Mia és Milán között egyre nagyobb lett a távolság. Ám Klára és Bianka annál inkább munkálkodtak a háttérben. És végre elérkezett a nap, amikor Edward megérkezett. Klára és Bia tervének első fázisa. Sikerült rávenniük Miát, hogy hívja meg Edwardot a gálára.
Mia hatalmasat ásítva próbálta kinyitni a szemét. Megint alig aludt, valamikor hajnalban sikerült csak álomba szenderülnie. Az óráját megpillantva azonban azonnal felpattantak a szemei és kiugrott az ágyból.
– Anyuuuuuuuuuu, elaludtam! – sikította.
Ebben a pillanatban hallotta meg a csengőt is. Edward nem kérte, hogy menjen ki a reptérre, mindenképpen autót akart bérelni, mondván ha már egy-két hétig itt lesz, nem maradhat anélkül.
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
