Mia pizsamában rohant le ajtót nyitni.
– Hát itt vagy! – kiáltotta, széles vigyorral nyitotta az ajtót és már tárta is szét a kezét egy ölelésre.
– Azt hiszem nem rám számítottál.
Mia szemei kikerekedtek, torkában gombóc volt, nem tudott megszólalni. Meredten bámulta Milánt.
– Édesanyádhoz jöttem, kérte, hogy ugorjak be, hogy még egyszer átbeszéljük a menüsort a gálára.
– Gyere be, mindjárt felhívom, szerintem csak a kávézóba ugrott át.
– Nem akarlak zavarni. Átmegyek, majd ott egyeztetek vele. – válaszolta Milán és azonnal sarkon is fordult.
Ebben a pillanatban parkolt le egy limuzin a ház előtt és Edward pattant ki belőle.
– Hercegnőm! – kiáltotta és elindult feléjük.
Milán szeme sarkából látta, ahogy Mia fülig pirul. “Hát, ennyi volt.” – gondolta keserűen és elindult. Félúton pedig szembe találta magát Edwarddal.
– Örvendek, biztos te vagy, Milán. Sokat hallottam már rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtotta a kezét.
– Én nemkülönben! Bár igazából én rólad csak pár hete hallottam. – igyekezett gúnyos lenni. – Elnézést, késésben vagyok!
Edward érzékelte a szándékot, de nem reagált, Milán pedig bepattant a kocsijába és elhajtott.
– Ajaj, édesem! Úgy látom sehogy nem alakultak a dolgok, amióta hazajöttél.
– Oh, Edward… – ölelte meg – na, gyere be, elmesélek mindent…
– Mondjuk nem tudom, hogy képes neked ilyen szerkóban ellenállni. – nevetett Edward.
Délután Margó boldogan újságolta Klárának, hogy Edward megérkezett és ódákat zengett arról, hogy milyen jóképű, kedves és kiváló humora van. Egy igazi úriember. Elsírta bánatát is, hogy nem is érti Miát, hogy nem akar komolyabb kapcsolatot vele, amire nem túl kedvesen hívta fel a figyelmét.
– Jaj, Klára, hát mi ütött ebbe a lányba? Nyilván nem akarok ráerőltetni egy kapcsolatot, de látom, hogy valami nem stimmel. Boldogtalan. Olyan jó ránézni Biankára és Ákosra, fiatalok és szerelmesek.
– Margó, hidd el, hogy Mia is meg fogja találni az igazit, ne aggódj már folyton miatta. Inkább, mondd, hogy jöttök-e a gálára!?
– Jaj, hát képzeld, Edward nagyon izgatott, Mia meg tudod milyen… de majd ez a fiú ráveszi a lányom, hogy menjünk, ne aggódj! Remélem a mesés helyszín, meg a zene hatással lesz rájuk…
– Azt én is remélem… – mondta Klára, de a mondatot nem fejezte be, ugyanis neki picit más elképzelései voltak az estéllyel kapcsolatban.
Végre Mia és Edward kettesben maradtak, Mia pedig csak mesélt és mesélt. Edward nem szólt közbe. Már elfogadta, hogy Mia soha nem fogja őt viszont szeretni. Nem érzett haragot, Mia soha nem áltatta, az egyetlen ember volt, akinek őszintén elmesélt mindent. Ő pedig nem tudott elfordulni tőle, megfogadta, hogy mellette lesz és támogatja, amiben csak tudja.
– Nézd Hercegnőm! Én most is azt mondom, amit hónapokkal ezelőtt. Károlynak biztos nyomós oka volt mindarra, amit mondott. Csakhogy Károly meghalt és már nem másíthatja meg a szavát, ha akarná sem. Biztos, hogy fontos voltál neki, ezért kétlem, hogy ha látná, hogy szenvedsz, az utadba állna. Azzal, hogy a boldogságot választod nem gyalázod meg az emlékét. De ahhoz, hogy választani tudj, beszélned kell Milánnal. Én láttam, hogy nézett rád és rám. Nem tudom, mi oka van annak, hogy távol tartja magát tőled, nekem biztosan nem lenne ennyi önuralmam. Továbbra is tartom, hogy van itt valami, amit nem tudsz. De ehhez beszélned kell Milánnal.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
