Klára folytatta.
– Ekkor vontam kérdőre Károlyt. Nagyon dühös lett. Napokon át veszekedtünk, mígnem kibökte. “Mia a lányom! Tessék, ezt akartad hallani?” üvöltötte. Beismerte, hogy lefeküdt veled a lányaink születése előtt pont kilenc hónappal. Aztán én vitattam a dolgot, kérdeztem, hogy ennyi ideig akkor miért titkolta és te, Margó hogy voltál rá képes, hogy ennyi ideig hazudj a lányodnak és nekem.
Minden szem Margóra szegeződött.
– De nem feküdtünk le akkor. – kiáltotta. – Károly a semmiből bukkant fel. Akkor már évek óta nem tudtam róla semmit. Részeg volt. Össze-vissza beszélt a múltról meg a jövőről. Igen, nálam töltötte az éjszakát, de esküszöm, nem történt semmi. Reggel, amikor felébredtünk egymás mellett, megegyeztünk, hogy soha nem beszélünk a történtekről. Én nem akartam, hogy kiderüljön, hisz akkor már Ádám felesége voltam, de épp üzleti úton volt.
– Károly azt mondta, a nyilvánvalót nem kell bizonyítani. És ennyi idő elteltével meg már minek bolygatni a múltat, hisz végülis Mia életének része és gondoskodik róla.
. Uramistan! – kapott a szájához Margó. – Mia hetedik szülinapjától havonta kaptam egy összeget valahonnan. Mindig azt hittem, hogy Ádám küldi.
– Károly akarta, hogy Mia a lánya legyen. De nem akarta, hogy a sajtó egy elhagyott gyerekről cikkezzen és rájött, hogy Margót már soha nem kaphatja vissza. Igen, ő utalta a pénzt.
– Édes istenem! Ezt komolyan nem hiszem el! – csattant fel Bia.
Klára és Margó a könnyeivel küszködtek. Biában egy világ omlott össze, bár jól tudta, hogy apja nem egy szent vagy valamiféle apa-szuperhős, de igyekezett ezt hinni róla. Mia és Milán tekintete összetalálkozott… ekkor Klára folytatta.
– Én nagyon magam alatt voltam. Nem volt nehéz DNS mintát szerezni. Megcsináltattam a tesztet. Amíg vártam az eredményt én is véltem felfedezni nagyon sok hasonlóságot Mia és Károly között. Gesztusok, mozdulatok, fintorok… Teljesen kétségbe esetben. Aztán pár nap múlva meglett az eredmény. Egyértelmű volt: Mia nem Károly lánya. Megmutattam neki. Károly tajtékzott. Azt mondta, meghamisítottam a tesztet és ha erről az egészről beszélek valakinek, akkor tönkre tesz. Két nappal később elutazott a tervei szerint az éves síelésre az üzlettársaival. A többi tudjátok. Már nem jött haza. Még jobban kétségbe estem, hogy Károly miattam halt meg. Hogy azért volt figyelmetlen és ezért történt a baleset. Így hát hallgattam.
– Anyu! – szaladt oda Bia édesanyjához. – Nem a te hibád volt. Apa részegen ment ki a pályára, mindenki próbálta visszatartani, de hajthatatlan volt. Ezért történt a baleset. Nem beszéltünk róla, de mind láttuk, hogy apa egyre többet ivott, hogy kezdett kicsúszni alóla a talaj, de nem engedte, hogy segítsünk.
– Igen, jaj nem tudom… nos aztán ugye kiderült, hogy a céggel nem minden volt rendben és a felhők elkezdtek gyülekezni felettünk. Milán a csőd szélén álló vállalatot kellett átvegye. Aztán jöttek a balhéid kislányom, Milán és Mia hatalmas vitája.. és a lelkiismeretem, hogy Károly miattam halt meg, mert megmutattam a teszt eredményét… Mire észbe kaptam, Mia már Londonban volt, Milánt meg beszippantotta a cég. Megfogadtam, hogy helyrehozom a sok hibát, hogy ti ketten egymásra találhassatok. De Károly halála nem oldotta meg ezt. És én nem akartam, hogy mindez kiderüljön. Nem akartam fájdalmat okozni senkinek.
Ekkor Edward vette át a szót.
– Egy valamit azonban Klára sem tudott, hogy Miát mi tartja vissza. Károly ugyanis Miával is elbeszélgetett. Mindvégig azt hitte, hogy ő nem elég jó Milánhoz, hisz nem tartozik az elitek közé, ő egyszerűen csak Bia barátnője, aki emiatt lehet csak a család része. És Károlyt apjaként tisztelte és szerette, így a halála után sem mert szembe menni az akaratával. – fejezte be a történetet Edward.
– Ahogy Milán se. Hisz ebben a családban soha senki nem mert ellentmondani apámnak. Mind függtünk tőle. – felelte Bia keserűen.
Az igazság és a hazugság nem különböznek annyira. Szavak egymás mellé téve és kimondva. Ám az igazságot kimondani korántsám olyan egyszerű. Felfedéséhez nagy bátorság vagy éppen végső elkeseredés szükséges. Az eredmény pedig igencsak meglepő fordulatokat tud hozni: képes világok lerombolására és ugyanakkor újak születését is hozhatja.
Mia törte meg a csendet.
– Megértelek Klára. Tudom milyen az, amikor annyira szeretsz valakit, hogy bármit megtennél érte. Tudom milyen az, amikor az érzés nem múlik, bármennyire is szeretnéd.
– Most már minden világos. Ezért tettél állandóan furcsa megjegyzéseket, hogy Mia és én egymásra találjunk. – mondta Milán, miközben megfogta Mia kezét.
Mia fülig pirult, a szíve a torkában dobogott. Minden porcikája remegett. Milán gyengéden megemelte az állát és lágyan megcsókolta.
Fél évvel később…
Mind próbáljuk elrejteni a titkainkat, leplezni a valódi érzéseinket, nehogy sebezhetőek legyünk. Ám néha az egyetlen lehetőség, ha lerántjuk a leplet, így megmutatkozik a meztelen igazság. Az életünket, csak a múlt elengedésével tudjuk rendbe tenni. Aki erre nem képes megreked és egy fekete lyukban találja magát, mely csak keringeti a múlt árnyai között. Tovább kell lépni, nem számít mi az ára.
– Lányok gyertek már, elkésünk! – kiáltotta egyszerre Margó és Klára.
– Jó, jó egy perc és megyünk! – felelte Bianka és Mia felé fordult. – Ezt szeretném neked adni. Tudod úgy illik, hogy valami régi, valami új és valami kék. Hát ez mind egyben! – nevetett azzal a szégyenlős, kislányos kacajjal, amikor zavarban van.
Mia kinyitotta a dobozkát és áhítattal bámulta a karkötőt. Óvatosan vette ki a dobozból. Egy végtelen jel, egyik felében Milán neve, a másikban az övé, egy kék selyemszalag futott körbe a láncon.
– Istenem, Bia, ez gyönyörű! – és már potyogtak a könnyei a meghatottságtól.
– Jaj, de sírj, a sminked! Gyere, felteszem.
– Lányok, egy perc és mi jövünk! Gyertek már! – hallatszott ismét kintről.
– Gyere, mert anyáink már tűkön ülnek.
Megölelték egymást és tudták, hogy az ő barátságuk is minden túl fog élni és örökké ott lesznek egymásnak.
Felcsendült a For you… Mia erre a dallamra vonult be. Milán az oltár előtt várta. Pont ahogy elképzelte, Mia akár egy földre szállt angyal, úgy vonult be. Fénye beragyogta a legsötétebb éjszakát is. Milán a világ legszerencsésebb férfiának tudta magát, hogy egy ilyen nő áll mellette. Lágy csókkal köszöntötte, ahogy Mia megállt mellette.
– Szeretlek! Mindig is szerettelek! Azon a napon a múzeumban megváltoztattad az életem. Értelmet adtál neki. Ígérem, hogy a legboldogabbá teszlek ezen a világon. Ígérem, hogy bepótoljuk a sok elvesztegetett időt. Ígérem, hogy mindig őszinte leszek, hogy beszélgetünk, hogy meghallgatlak, hogy nem hozok nélküled döntéseket. Ígérem, hogy most már semmi nem ékelheti be magát, ami megakadályozhatná, hogy egésszé és eggyé váljunk!
– Te vagy az életem, a mindenem! Ígérem, hogy melletted leszek, bármit is hozzon az élet. Együtt mindennel megküzdünk. Azon a napon te is megváltoztattad az életem. Végtelennek tűnt az idő nélküled, így hálás lennék a sorsnak, ha végtelen idő jutna nekünk. Szeretlek!
Vége
Az előző részt itt olvashatod.
Képek: Unsplash
Ha tetszett a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
