Kitti nem tudta mitévő legyen. Nem akart ő senkit bántani. A doktornő szavai olyan élesen hasítottak a fülébe és a lelkébe, hogy hirtelen szédülni kezdett és érezte, hogy mindjárt hányni fog. A szike kicsúszott a kezéből.
“Hát nincs menekvésem… nincs hatalmam az életem felett, Igor elvett tőlem mindent, még meghalni sem enged…” – gondolta keserűen. Kivágta a kocsi ajtaját és kizuhant a földre. Magzatpózba kucorodva zokogni kezdett. Vanda azonnal kiugrott a kocsiból és a csomagtartóból előhalászott egy pokrócot, amivel betakarta a remegő lányt.
– Sajnálom, sajnálom, nem akartam Önt bántani. – zokogta.
– Tudom. – felelte Vanda, miközben leült mellé és haját simogatva igyekezett vigasztalni őt.
– Istenem segíts! Meg akarok halni! – üvöltötte keservesen az éjszakába.
– Hidd el van más megoldás is! Na gyere, sietnünk kell. – segítette fel Vanda.
Vanda maga is áldozat volt, de sikerült a szülei segítségével megmenekülnie. Ezt követően alapította meg a magánklinikáját, ahova azon az estén őt is elvitte. Hivatalosan egy szanatórium volt gazdag és befolyásos embereknek, akik függőségekkel küzdöttek és a nyilvánosság kizárása nélkül igyekeztek meggyógyulni. Nagyjából így is volt , ám titokban a családon belüli erőszak áldozatainak segítettek új életet kezdeni. A szanatórium teljesen önellátó volt. Egy vidéki kis birtokon terült el az épület, hatalmas földterületen. Az itt „lakók” kertészkedtek, varrtak és volt egy péküzemük. A termékeket eladták, ebből pedig fizetést kaptak, hogy meg tudják alapozni az új életüket.
Kitti hivatalosan gyógykezelés alá került, az intézmény szigorú szabályai pedig biztosították, hogy teljesen elzárja őt a külvilágtól – pontosabban egy valakitől.
Minden korosztályból éltek itt nők, volt, aki pici gyermekkel menekült el otthonról az éj leple alatt. Itt mindenki megélt hasonló poklot, mint ő, sőt valaki még rosszabbat is. Soha nem is gondolta volna, hogy hányan járnak hozzá hasonló cipőben.
Kitti keményen dolgozott. 18 hónapja nem nyúlt gyógyszerekhez és alkoholhoz. Vanda lassan elérkezettnek látta, hogy teljesen a saját lábára álljon. Már csak egy dolog volt vissza: el kellett váljon Igortól. Dani – aki ügyvéd volt – intézte a hivatalos papírokat, de Igor hajthatatlan volt. Egyetlen feltétellel volt hajlandó aláírni azokat: ha még egyszer utoljára láthatja Kittit. És ez a mai nap volt az, amikorra a bíróság az újabb tárgyalást tűzte ki a válásuk ügyében.
Ahogy gondolatai megérkeztek a jelenbe, meghallotta Dani kocsijának jellegzetes hangját is, ahogy a felhajtóra kanyarodik. Vett egy órási levegőt és elindult a földszintre.
Dani a nappaliban beszélgetett Vandával.
– Sziasztok! – lépett melléjük.
Mindketten ámulattal néztek Kittire, ám ő ebből csak annyit érzékelt, hogy túl furán bámulnak rá.
– Mi a baj? – kérdezte azonnal aggódva.
– Mi? Baj? Jaj, dehogy, semmi baj nincs! Csak ámulok, hogy milyen csinos vagy! – kiáltotta Vanda és bátorítóan megszorította Kitti kezét.
– Lélegzetelállító vagy! – dadogta Dani megbénulva a látványtól. – Kész vagy? – köszörülte meg a torkát. – Indulhatunk?
– Igen! – válaszolta határozottan, nem engedte meg magának, hogy inába szálljon a bátorsága.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
