Egy óra múlva Kitti már idegesen járkált fel-alá a bíróság rideg folyosóján. Picit korábban érkeztek, így várakozniuk kellett. Kitti minden ajtónyitásra összerezzent.
Dani legszívesebben szorosan magához ölelte volna, hogy biztosítsa, megvédi, bármi áron, de Kitti nem mindig bírta elviselni az ilyesfajta közelséget. Daninak hirtelen eszébe jutott a legelső találkozásuk.
Kitti már pár hete a házban volt, amikor megismerkedtek. Pont az irodájában igyekezett egy kiégett izzót kicserélni egy létrán állva, amikor ő váratlanul betoppant. Kitti úgy megijedt, hogy leesett a létráról. Daninak szerencsére sikerült elkapnia, így nem történt baj… vagyis inkább más értelemben történt kisebb katasztrófa.
– Ne félj! Foglak! – mondta és azonnal elveszett a lány tekintetében, akaratlanul is egyre szorosabban fogta.
– Engedjen el kérem! – válaszolta remegő hangon Kitti és azonnal elszaladt.
Vanda ezt követően beavatta a lány múltjába Danit.
Kitti utána sokáig kerülte őt, Dani pedig igyekezett időt adni neki, bár legszívesebben minden percet vele töltött volna. Egy alkalommal azonban Kitti már nem tudott hova elsurranni, ijedtében Dani irodájába zárkózott be.
– Ne menekülj kérlek! Nem foglak bántani. Segíteni szeretnék, hidd el! Itt várok rád az ajtó túloldalán. Gyere ki kérlek! – beszélt hozzá folyamatosan a csukott ajtón keresztül.
Nagyon hosszú percek teltek el, mire Kitti kidugta az orra hegyét.
– Sajnálom! – mondta bátortalanul, leszegett fejjel.
– Én is. Nem akartalak megijeszteni. Legyünk barátok! – nyújtotta a kezét.
Kitti hosszas gondolkodás után bólintott és kijjebb tárta az ajtót, majd félve kezet fogott vele. Érezte, hogy a lány minden porcikája remeg. Kitti amilyen gyorsan csak tudta, vissza is rántotta a kezét.
De azóta már sok-sok idő eltelt. Nagyon sokat beszélgettek és kiderült, hogy Kitti elég sok mindenhez ért, így besegített a lakók ügyes-bajos dolgaiba és Daninak előkészített ezt-azt. Így hát apránként közelebb kerültek egymáshoz.
Gondolataiból Kitti pánikszerű hangja rángatta ki, ahogy a nevét mondta.
– Dani!
Dani azonnal felpattant és védelmezőn Kitti elé ugrott. Igor közeledett feléjük ügyvédje, Andor oldalán.
– Nyugi! – mondta Dani.
– Önök következnek! – szólt ki egy hang a teremből.
– Menjünk! – mondta Dani.
Kitti belekarolt és mire Igor odaért, már elfoglalták a helyüket a tárgyalóteremben. Amikor Igor leült pontosan Kittivel szembe, a lány minden porcikája remegni kezdett. Kitti saját magát is meglepve az asztal alatt Dani keze után nyúlt.
A férfi jelenléte mindig megnyugtatta és melegséggel töltötte el. Ám ez az új fajta közelség, és ahogy Dani égszínkék szemeivel bátorítóan ránézett, egészen a szívéig hatolt. Pont ugyanúgy megdobbant a szíve, mint amikor Dani elkapta az első találkozásukkor és azóta oly számtalanszor.
A tárgyalás a vártnál hamarabb véget ért. Igor figyelmét a vele szemben ülők között némán lejátszódó jelenet nem kerülte el. Éktelen haragra gerjedt, riasztani kellett a biztonságiakat.
– Megöllek mindkettőtöket! Ribanc! – üvöltötte.
Alig tudták kivezetni a teremből. Dani azonnal kezdeményezte a megelőző távoltartást. Ekkor jelent meg apja jobbkeze, aki egy üzenetet adott át Daninak. Kitti nem hallotta mit mond a férfi, de Dani nagyon ideges lett. A bíróságot a hátsó bejáraton át hagyták el.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
