Kitti ismét a kanapén ült. Arca elkomorult, tekintete üres volt. Gondolatai ezerrel kavarogtak. Újra pánik járta át egész testét. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát újra.
– A magasból lehet csak igazán mélyre zuhanni. – jegyezte meg. – És én tegnap a mennyországban jártam, de most ismét a poklok poklát élem meg.
Vanda igyekezett vigasztalni, ám ismét azt a megtört, fiatal lányt látta, akit aznap este az erdőben.
– Károly megoldja. Addig pedig ti ketten itt maradtok. Nem tud sokáig bujkálni.
Károly és Dani ekkor jöttek elő a hátsó szobából.
– Igaza van Vandának! – vágta rá Károly. – Nem maradt semmije. Zároltuk az összes számláját. Körözzük. Mindenki őt keresi. Nem fog tudni bántani! Megvédünk!
“Én nem magamat féltem.” – gondolta Kitti keserűen.
– Indulnunk kell, kedvesem! – ölelte meg Károly Vandát. – Elkapjuk Igort és egyszer s mindenkorra lezárjuk ezt az ügyet! – jelentette ki Károly határozottan. – Kitti, ha bármi eszedbe jut, kérlek hívj! Kihallgatom újra Andort és Szergejt is, valamelyikük nyomra kell, hogy vezessen!
– Nekem is mennem kell, ma van Janka vizsgálata.
– Istenem! Oda nekem is menni kell, megígértem neki!
– Kitti, ne aggódj! Tudom mennyit jelent neked a kislány, de hidd el, meg fogja érteni és én vigyázok rá! Nem sodorhatunk veszélybe másokat és főleg téged nem! Egy hajszálnyira vagy a célodtól! Ha végeztünk, hívlak! Ígérem!
Kitti csak bólintott, de gyötörte a lelkiismeret. Janka és édesanyja pár héttel később kerültek az otthonba. Janka 6 éves volt és egy tünemény, azonnal belopta magát Kitti szívébe. Ám amilyen tündéri volt, olyan csintalan is és pár hete hatalmasat esett az új bicajával. Amit persze Kitti vett neki. Eltört a keze, de hál’ istennek nem volt súlyos, így ma elvileg le is veszik a gipszet és ő teljesen megfeledkezett erről… egy könnycsepp gördült le az arcán. “Jóvá fogom tenni!” – fogadkozott magában.
Igor egy ócska furgban ülve várakozott és figyelt. Károly hatalmas csapást mért rá, nem maradtak lehetőségei, egy hajszálon múlott, hogy sikerült megszöknie. A rajtaütés híre futótűzként terjedt. Nem volt egyetlen ember sem, akiben megbízott volna, csak magára számíthatott. Akiket eddig zsarolással tartott maga mellett, azok felett is megszűnt a hatalma. Dühösen lapozgatta a pár oldalas aktát.
Az elmúlt 18 hónap minden egyes napján megfigyeltette Kittit. Nem sok infót tudott összegyűjteni, a szanatórium biztonsága egy katonai báziséval vetekedett és bizony itt senki nem volt lefizethető egy kis infóért cserébe. Igor emberei nem találtak rést. Csupán néhány adat és pár fotó volt az aktában. Már századszorra nézte át. Ekkor tűnt fel neki a dátum. Valakit ma visznek kontrollra a Szent Ágoston kórházba. Igor beindította az ócskavasat és elindult.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
