Dani kétségbeesve rohant Kittihez és lerogyott mellé.
– Legyőzted! Megmenekültél. – suttogta Kitti, miközben kezét felemelve végigsimított a férfi arcán. – Csak ez számít! – csuklott el a hangja, szeme lecsukódott és finom keze, mely az előbb még Dani arcát érintette, magatehetetlenül lehullt teste mellé.
Dani szólítgatta, de nem felelt. Dani felemelte a szinte élettelen, törékeny testet.
– Tarts ki Szerelmem! Nem lesz semmi baj! – suttogta Dani, miközben könnyek gördültek végig az arcán.
Ekkor a távolból szirénák arzenálja hasított a fülébe…
Kittit a helikopterrel azonnal az egyik közeli kórházba szállították. Több órás műtétet hajtottak végre rajta a belső sérülések miatt. Dani egy tapodtat sem mozdult a műtő folyosójáról. A sebeit sem hagyta ellátni, fel-alá járkált.
Nővérek jöttek-mentek, de mindenki csak türelemre intette. Dani idegei pattanásig feszültek, az őrület peremén libikókázott. Mindenért magát és Károlyt okolta, tehetetlen dühében és végső kétségbeesésében hatalmas ütést mért az egyik ajtóra. Ekkor hirtelen megérintette a vállát valaki.
– Fiam, sajnálom!
Felemelte a fejét, apja állt mellette. Mintha 10 évet öregedett volna egyetlen nap leforgása alatt. De Dani nem érzett szánalmat.
– Ha meghal, a te hibád lesz és soha nem bocsátom meg neked!
Dani nem kiabált, hangja meglepően nyugodott volt, ahogy ítéletet mondott apja felett.
A kórház rideg folyosóján az ember akaratlanul is számot vet az életével, míg egy szerette életéért aggódik. Mit tett, mit kellett volna másképp tenni és a jövőben mire akar mindennél nagyobb gondosságot fordítani. Kitti biztosan nem tett semmi rosszat, amiért ezt az életet érdemelte. Szinte már ott állt az új élet küszöbén, ahol Dani igyekezett a legnagyobb figyelemmel és törődéssel átemelni, a boldog jövő már csak egy karnyújtásnyira volt. De aztán minden összeomlott. Ha tudta volna ki Kitti férje, soha nem engedte volna a közelébe. Ha az apja figyelmeztette volna… Ha nem hagyja egyedül tegnap… de annyira meg akarta találni Igort, hogy véget érjen ez a rémálom, hogy teljesen elfeledkezett arról, hogy Kitti, ha kell feláldozza magát értük… Pedig ott volt a jel, ahogy a hírre reagált, hogy Igor megszökött, arcvonásai megkeményedtek és a bosszú szikrája csillant meg a szemében. Hallotta azt is, hogy Vandának azt mondja, hogy nem magát félti. Tudhatta volna, hogy bármilyen őrültségre hajlandó, hogy megvédje a szeretteit.. pedig neki kellett volna megvédeni őt…
A műtőblokk ajtajának hangos nyikordulása rántotta ki az önmarcangolásból.
– A műtét sikerült, a hölgyet most megfigyelés alatt tartjuk. Még minimum 3 órán át aludni fog. Kérem addig Ön is nézesse meg a sebeit és egyen valamit fiam. – fogta meg a vállat az idős főorvos.
– Így lesz! – jelent meg Vanda. – Köszönjük, Péter!
– Vanda, neked is még ágyban kellene lenni! – felelte a régi jó barát. – De értem, menj szedd rendbe a családod. Kittit átszállítjuk a nyugati szárnyba és előkészítünk nektek is egy szobát.
– Hálás vagyok!
A főorvos elsietett. Vanda a két férfi között állt, akik farkasszemet néztek egymással.
– Mind hibáztunk! – förmedt rájuk! – Nem most van itt az ideje a széthúzásnak, szedjétek össze magatokat! Kittinek most lesz a legnagyobb szüksége ránk! Gyere Dani, ellátom a sebeidet! Károly, te intézd el, amit el kell ilyenkor intézni. Nem érdekel hogyan, de zárd le végre ezt az ügyet és utána gondolkodj el a nyugdíjazásodon!
– Igazad van! – felelte Károly, mint egy megszeppent kisfiú, akit éppen édesanyja dorgál meg. – Megyek is. Otthon találkozunk!
Vanda átölelte Danit és ebben a pillanatban minden feszültsége és fájdalma egyszerre robbant ki belőle.
– Szeretem! Vanda, én szeretem. Kitti jelent nekem mindent!
– És Kittinek te jelentesz mindent! Biztos vagyok benne, hogy téged akart megvédeni. De hallottad Pétert! A műtét jól sikerült, Kitti pedig a legerősebb ember a földön, akit ismerek. Gyere, szedd rendbe magad, hogy amikor felébred, nehogy újra elájuljon a rémisztő látványodtól….
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
