Dani már órák óta ült Kitti ágya mellett, miközben fogta a lány kezét. Simogatta, beszélt hozzá. A jövőjüket tervezte. Ám ahogy telt az idő, feszültsége ismét nőni kezdett.
Ápolók jöttek-mentek és Péter is benézett többször és újra és újra ellenőrizte Kitti állapotát. Minden rendben volt, így mindenki türelemre intette. De Dani már bizonyosságot akart! Bizonyosságot, hogy Kitti felébred és jól van. Hogy végre elmondhassa, hogy szereti.
Kitti ekkor megmozdította a kezét. Dani azonnal riasztotta Pétert, aki fél percen belül megjelent a szobában, Vanda kíséretében. Péter elvégezte az ilyenkor szokásos teendőket, miközben folyamatosan beszélt Kittihez, aki egyértelműen ébredezni látszott.
Kitti követte az utasításokat és igyekezett kinyitni a szemét, ám pillái lomha lassúsággal emelkedtek csak fel. A szempillái között beszűrődő fény is jócskán zavarta, de tudni akarta, hogy mi történik, ez csak álom vagy valóság…
– Édesem, itt vagyok! – fogta meg ismét a kezét Dani, miközben végigsimított arcán. – Minden rendben van!
– Dani – suttogta Kitti.
– Itt vagyok, szerelmem!
– Vanda – próbálkozott ismét a beszéddel, de hangja elcsuklott.
– Én is itt vagyok, jól vagyok, itt vagyunk mind! Édesem! Megmentettél mindnyájunkat.
– Ne erőltesse magát túl, kedvesem! Meg kellett műtenünk, belső vérzése volt. Emlékszik mi történt?
– Igor… baleset…
– Igen, de a műtét jól sikerült, Ön most ébredezik. Itt van Önnel a családja. Most már minden rendben lesz! Vanda, hagyjátok pihenni, jó?! Dani, maga maradjon, ha bármi van, azonnal szóljon, de úgy látom, hogy itt már nem sok teendőm van. A hölgy egy igazi harcos!
– Az, főorvos úr! A legnagyobb harcos!
Kitti a vártnál gyorsabban épült fel, Dani egy pillanatra sem hagyta magára. Kezdetben még rémálmok gyötörték, szinte minden éjjel újraélte a balesetet. Vanda sokat segített neki, hogy túl tudjon jutni rajta. Péter három hét múlva végre kiengedte a kórházból és Dani egyenesen hazavitte. Kezdetben ódzkodott, nem akart Dani terhére lenni és félt, hogy a férfi haragszik rá, amiért ennyi bajt zúdított a nyakába, ami ráadásul majdnem az életébe is került. Ám Dani vallomása és az azt követő gyengéd, ám annál forróbb csókja minden kétségét eloszlatta. A rémálmai már az első éjszakán megszűntek és minden egyes nappal erősebb lett.
Károly lezárta az ügyet és Vanda kérésének eleget téve beadta a felmondását. Igyekezett jóvátenni a sok hibát, amit vétett. Kitti közbenjárásával pedig Dani is meg tudott bocsátani neki. Károly a hivataljában töltött utolsó napon feloldotta a zárolást Igor legális bankszámláin, melyek most már az özvegyet illették. Kitti egy szempillantás alatt vált dúsgazdaggá.
Fél évvel később…
Kitti nem sokáig gondolkodott azon, hogy mihez is kezdjen a rengeteg pénzzel: Vanda szanatóriumának titkos szárnyába fektette és a nők és a családon belüli erőszak élharcosa lett. Danival létrehoztak egy alapítványt is, Károly kapcsolatai révén pedig egyre nagyobb politikai támogatást is maguk mögött tudtak. A múltban vétett hibákat megbocsátva, tiszta lappal ők négyen egy csapatként harcoltak.
– Készen állsz? – nézett csillogó szemekkel Dani immáron feleségére.
Kitti megfogta Dani kezét és egy pillanatara elveszett a tekintetében. Nem hitte volna, hogy valaha megéli ezt a határtalan boldogságot.
– Amíg a kezemet fogod én bármire képes vagyok, együtt pedig a lehetetlenre is! – válaszolta és lágy csókot lehelt Dani ajkára.
Együtt léptek ki a pódiumra. Ezen a napon tárták a nagy nyilvánosság elé az alapítványt. Újságírók és fotósok hada néma csendben várta, hogy Kitti megszólaljon.
– Túlélő vagyok! De egyedül nem sikerült volna. Az alapítvány célja, hogy segítséget adjunk minden arra rászorulónak. Hogy felnyissuk a világ szemét, mert még mindig süketek és vakok vagyunk! Mert még mindig könnyebb szemet hunyni a világban dúló erőszak felett és akiknek hatalmában állna változtatni, azok pedig csak beszélnek-beszélnek, de nem tesznek semmit. Ma ez meg fog változni! Mert hangot adunk az igazságtalanságnak és felszólalunk a gyengék védelmében! Nem hagyjuk, hogy elnémítsanak, vagy látszatintézkedésekkel lesöpörjék a problémát az asztalról! Mától mi itt azért küzdünk, hogy mindenkinek esélye legyen egy jobb életre, hogy merjen lépni, aki bajban van és egy percig se gondoljon arra, hogy a saját hibája, ami vele történik. Senki nem érdemel ilyen sorsot! Mindenkihez szólok, aki áldozat: Tudjátok, hogy nem vagytok egyedül! Mi itt vagyunk és megvan minden eszközünk és erőforrásunk ahhoz, hogy segítsünk nektek! Segítünk átlépni az új élet küszöbén, ahol nem kell az áldozatoknak rettegésben élni! Harcolunk azért, hogy a bántalmazók megkapják méltó büntetésüket.
Vége
Az előző részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
