Victor borzasztóan unta magát. Ezer jobb dolga is akadt volna, mint enyelegni ezzel a sok öntelt majommal. De ez is a kötelessége volt, hiszen a név és a család kötelezte.
A bulvársajtó már évekkel ezelőtt elkényeztetett playboynak kiáltotta ki, ámbár azt elismerték, hogy a családi vagyon gyarapításában meglehetősen kiemelkedő szerepe van zseniális üzleti fogásainak. Így hát ezek a fényűző partyk kapóra jöttek neki, hogy elég pletykát adjon a hiénáknak, hogy a mindennapjait valamelyest nyugodtabban élje és ne próbáljanak meg az életében mélyebbre túrni.
Meg is találta hirtelen a ma esti kiszemeltjét, amivel újabb koncot dobhat a sajtónak, itt volt az ideje becserkészni.
– Oh hát itt vagy! – hallotta a háta mögül Eric hangját. – Már mindenhol kerestelek!
– Megtaláltál.
– Ej, de morcos vagy!? Történt valami?
Eric gyerekkori barátja volt és mindent tudtak egymásról. Egyedül ő tudott Victor “kettős” életéről is.
– Csak a szokásos. Kisebb gondok adódtak az egyik szállítmánnyal, de már minden rendben van.
– Akkor meg ne keseregj itt nekem! Gyere, szeretnélek bemutatni végre a barátnőmnek!
Eric három hónapja áradozott Rebelről, de még nem volt alkalmuk találkozni, mivel Victor pár napja tért csak vissza egy hosszú útról.
– Kedvesem! – fogta meg gyengéden Rebel vállát Eric, aki épp a szüleivel beszélgetett. – Hadd mutassam be neked…
– … a híres Victort, ha nem tévedek! – fejezte be a mondatot Rebel. – Nagyon örvendek! Sokat hallottam már rólad, örülök, hogy végre találkozhatunk! – mosolygott kedvesen.
– Én nemkülönben! – válaszolta Victor, miközben illedelmesen meghajolt és kezet csókolt. – Izgatottan vártam, hogy megismerjem a nőt, aki elrabolta az én Eric barátom szívét.
Rebel fülig pirult és csillogó szemekkel nézett Ericre, majd azonnal hozzá is bújt, mint egy doromboló kiscica. Victor ebben a pillanatban megbizonyosodott, hogy itt valóban nagy a szerelem, nem kell féltse barátját egy újabb aranyásótól.
– Nézd csak, megjött a húgod! – törte meg a víg kedélyű beszélgetést Eric.
Victor is a bejárat felé fordult. Ahogy jobban szemügyre vette a feléjük közeledő lányt alig akart hinni a szemének. Idegesen túrt a hajába. “Na már csak ez hiányzott!” – csattant fel magában idegesen és igyekezett menekülőre fogni.
– Ugyan, barátom, hova sietsz? Még csak most jöttél! – ragadta meg a karját Eric.
– Violat, kedvesem, de jó újra látni! – hangzott Victor háta mögül Erik anyjának csilingelő hangja. – Milyen volt az utad Európában?
– Köszönöm! Fantasztikus, de fárasztó!
Victor érdeklődését ez a mondat azonnal maradásra bírta. “Mégis mi a fészkes fene folyik itt?” – tette fel magában a kérdést és lassan megfordult, egyenesen szembe kerülve Violattel. Azonnal látta a lányon, hogy felismeri…
– Violat, hadd mutassam be neked Victor Riverat! Ő Eric gyerekkori barátja.
– Violat, milyen szép neved van, örvendek! – nyújtotta a kezét Victor a lány felé egy vészjósló mosoly kíséretében.
– Én is nagyon örvendek! – erőltetett egy mosolyt az arcára Violat és egész testét elöntötte a pánik.
Folytatjuk!
A történet következő részét itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
