Violat gondolatai ezer felé csapongtak. Hirtelen baromira értelmetlennek tűnt a sok titkolózás és hazugság. De pontosan tudta apja és nővére nem értett volna egyet a döntésével. Nem voltak ők rossz emberek, csak másképp gondoltak jót tenni az emberekkel.
Ő az anyjára ütött. Rebel meg az apjukra. Ennek ellenére nagyon szoros volt a kapcsolatuk, de a fontos döntésekben Rebel mindig az apjuk mellé állt. Anyjuk halála után pedig Violat megfogadta, hogy folytatja édesanyja munkásságát, de titokban.
– Minden rendben? – súgta a fülébe Rebel, megérezve Violat feszültségét.
– Persze, csak még nem hevertem ki az időeltolódást. – erőltetett egy újabb mosolyt az arcára. …“ És egy újabb hazugság!” – gondolta keserűen és hogy még rosszabbul érezze magát elcsípte Victor fürkésző tekintetét.
– Na gyertek gyerekek, mindjárt kezdődik a licit! – csapta össze a tenyerét Eric édesanyja.
Minden évben Eric szüleinek mesébe illő birtokán rendezték a híressé vált Holdfény partit, ahol az est fénypontjaként licitháború indult a meghívottak között, az ugyancsak általuk felajánlott értékes tárgyakért, a befolyt összeget pedig az éppen kiválasztott alapítvány megsegítésére ajánlották fel, mindeközben pedig a legjobb arcukat mutatták a sajtónak.
A licit végén Eric édesanyja beszédet mondott, majd intett a zenekarnak, hogy innen övék a terep. A táncparkett egy pillanat alatt megtelt.
– Szabad egy táncra, hölgyem? – fordult Victor Rebelhez.
– Természetesen! – mosolygott a lány kedvesen.
Violat most látta a legalkalmasabbnak, hogy gyorsan kimentse magát és elmeneküljön, ám ebben a pillanatban Eric már nyújtotta is a kezét, hogy táncoljanak. Violat a táncparketten a tarkóján érezte Victor vizslató pillantását, feszültsége nőttön nőtt és baljós előérzete be is igazolódott, amikor Victor megforgatta Rebelt és egyenesen mellette és Eric mellett állt meg a szám végén.
– Párcsere! – kiáltotta és vészjóslóan pillantott a lányra.
Mielőtt Violat tiltakozhatott volna Victor már a derekát fogta és vezetni kezdte a ritmusra. Gyors mozdulatokkal a táncparkett széléhez vezette, ott felkapta, mint egy krumplis zsákot és a kert egyik eldugott zugába cipelte.
– Héj mit csinálsz! Tegyél már le! – kiáltott rá Violat.
– Parancsolj kedves Helen, vagyis Violat! – mondta élesen és letette a földre, azonban nem eresztette el.
Orruk szinte összeért, Victor szemei szikrákat szórtak.
– Európa?
De Violat továbbra sem szólalt meg.
– Mégis mi a franc folyik itt? – kérdezte egyre dühösebben Victor.
A lány ijedten meredt rá és a tekintetében hirtelen önmagát vélte felfedezni… A nagy és hatalmas Victor Rivera hirtelen visszarepült az időben, ahol az élete egy pillanat alatt hullott darabokra…
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A történet következő részét itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
