Violat érezte, ahogy a méreg és a harag egyszerre robban szét egész testében. Olyan dühvel indult el vissza Victor felé, hogy biztos volt benne, hogy azonnal lekever egy pofont a férfinak. Már menet közben emelte a kezét, hogy olyan erősen vágjon oda, hogy a fickó végre megértse, nem szórakozhat vele.
Victor szeme meg sem rebbent, elkapta Violat kecses kezét, magához húzta és forrón megcsókolta. Violat fel sem fogta mi történik, ellenállni sem tudott, sokként érte, ahogy teste reagál a férfi érintésére. Ajkai szinte maguktól nyíltak szét és fogadták a szenvedélyes csókot, teste beleremegett. Fogalma sem volt hirtelen, hogy hol van, mit csinál, mennyi ideje tapad szájuk a másikéra.
Hirtelen hangos kattanások és éles vakuk villanása rántotta vissza a valóságba. Victor szorosan tartotta, fejét mellkasához húzta, hogy elrejtse riadt tekintetét.
– Lebuktunk Hercegnő! – suttogta a fülébe. – Holnap a bulvár főcímlapján ez fog megjelenni.
– Victor! – kiáltott az egyik újságíró. – Nyilatkozna nekünk? Mióta alkotnak egy párt a hölggyel?
– Immáron három hónapja édesíti meg mindennapjaimat ez a gyönyörű és okos nő! – válaszolt negédesen Victor. – De most ha megbocsájtanak, éppen hazaindultunk a menyasszonyommal! – mondta, miközben felkapta Violatet és elindult vele a kijárat felé, ügyesen kikerülve a díszes társaságot.
Violat még mindig nem volt magánál a sokktól, amikor Victor elhagyta a birtokot és elindult a város felé. Aztán hirtelen kitusztult elméje és felfogta, hogy mégis mi a fészkes franc történt az imént.
– Állj meg azonnal, te barom! – sikította.
– Nem! – válaszolta halálos nyugalommal a férfi és még nagyobb gázt adott.
– Mi az, hogy nem? Azonnal állj meg! Ki akarok szállni! És mit tettél mégis?! Mi a fészkes francot műveltél? Te nem vagy normális!
– Hát ebben lehet némi igazság! – nevetett Victor.
– Te szórakozol velem?
– Ugyan, mernék én ilyet tenni? Hisz világossá tetted, hogy meg se próbáljam!
Violat nem szólt. Igyekezett rendezni feldúlt gondolatait és hirtelen taktikát váltott.
– Nézd, rosszul futottunk neki ennek a dolognak. Sajnálom. Eszem ágában sem volt kifecsegni a titkodat és teljesen egyértelmű, hogy te sem vagy ilyen kicsinyes. Ezt a lavinát meg kell állítanunk.
Ebben a pillanatban csörrent meg Violat telefonja. Rebel arcképe jelent meg a kijelzőn, így gondolkodás nélkül felvette. Rebel úgy kiabált a telefonba, hogy Victor minden egyes szót hallott.
– Nyugodj meg kérlek, nincs semmi baj.
– Persze, hogy nincs baj! De hogyhogy nem avattál be? El sem hiszem, hogy végre szerelmes vagy! És menyasszony?! Őrület! Mindent el kell mesélj!
– Rebel, kérlek, ez nem úgy van, ahogy gondolod… – kezdte volna megmagyarázni a történteket, amikor Victor kikapta a kezéből a telefont.
– Holnap ugorjatok át Ericcel hozzánk ebédre és mindent elmesélünk! Jó éjt, üdvözlöm a pajtásomat! – nyomta ki a hívást.
– Te tényleg nem vagy normális! Mit tettél? – sikította teljes pánikban Violat és arcát kezeibe temette, miközben hatalmas könnycseppek kezdtek legördülni arcán.
Victor fejében kesze-kusza gondolatok suhanták át… „Tényleg elment volna a józan esze?!” – tette fel magában a kérdést, ám azonnal el is hessegette azt. „Semmi nem számít, csakhogy védje magát… bármi áron!”
– Ne aggódj! Van egy tervem!
– Rohadtul ajánlom, hogy jó terv legyen és kihúzzon engem ebből a slamasztikából, amibe belekevertél!
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
