Későre járt már, mikor Victor a város egyik legpatinásabb negyedében bekanyarodott az egyik kocsibejárónál. Hatalmas mediterrán stílusban épített három szintes házat világított meg a földbe süllyesztett éjjeli lámpák szolid fénye. Violat áhítattal és gyönyörködve mélyedt volna el a részletekben, – mivel valami hasonlóról álmodozott ő is – , de éppen tajtékzott a dühtől.
– Ne ijedj meg a ….. – próbálta figyelmeztetni Victor a lányt, amikor kiugrott a kocsiból, de két hatalmas vizslája már a földre terítették.
Victor azonnal kipattant, ahogy Violat sikított, hogy a megmentésére siessen.
– Szultán! Lord! Lábhoz! – kiáltotta határozottan, de a kutyák füle botjukat sem mozgatták.
Victor szeme elkerekedett amikor megpillantotta a földön esetlenül heverő lányt, ahogy a vérebei füleit vakargatja és azok mindinkább bújnak hozzá. Kutyái még Ericet is néha hevesen fogadták, Violattnak meg egy pillanat sem kellett és a tenyeréből ettek.
– Árulók! – szakadt ki Victorból dühösen.
– Ki mit érdemel! – kacagott fel Violat.
Victor azon kapta magát, ahogy a lányt figyeli. Azonnal bevillant neki, amikor három hónappal ezelőtt meglátta. Egy seregnyi gyerek vette körül épp és pontosan ilyen kedvesen, vidáman nevetgélt velük is. A gyerekek rajongásig szerették, ahogy ezek az áruló ebek is. Volt valami ebben a lányban, ami azonnal magával ragadta az embert, képes volt egy pillantásával megolvasztani egy jéghegyet, haragja pedig pusztító volt, akár egy tűzvész. Victor mindkét oldalát megtapasztalta a három hónap alatt, igaz csak futólag. Most pedig a saját bőrén is megtapasztalhatta. És be kellett vallja magának, hogy az elmúlt két napban, amióta hazaért minden éjjel elalvás előtt ennek az ördögi angyalnak az arca villan be neki.
– Ha kihancúroztátok magatokat, akkor bemehetnénk végre! – mondta morcosan, de közben segítőkészen a kezét nyújtotta a földön fekvő lány felé.
Violat megfeledkezve haragjáról két göndör kacaj között megkapaszkodott Victor kezében. Ahogy a férfi könnyedén felemelte, ismét túl közel kerültek egymáshoz, Violatet minta áramütés érte volna, egyet hátrébb lépett.
– Mutasd az utat. Közben hallgatom a ravasz terved. – mondta kimérten.
– Erre parancsolj! – mutatott maga elé Victor és egy mozdulattal maga elé tessékelte a lányt a bejárati ajtón. – Nagyon egyszerű a terv! Úgy teszünk, mintha járnánk és összedolgozunk! Így biztos, hogy egyikünk sem buktatja le a másikat, a sajtónak is adunk csámcsogni valót és a titkos életünket és folytathatjuk.
– Mindezt persze megtehetnék egy újabb hazugság nélkül is, ha annyiban hagytad volna a dolgot és úgy tettünk volna, mint akik ma találkoztak először. Erre te mit mondtál?! Hogy a menyasszonyom – próbálta utánozni Viktor mély és férfias hangját, miközben grimaszokat vágott.
– Milyen igazad van, ámbár a te fenyegetőzésed vezetett ide. – felete gúnyosan a férfi.
– Na elég ebből! Ez egy hülyeség! – kotorászott a táskájában idegesen. – Francba! – csattant fel. – Lemerült a mobilom, hívnál nekem egy taxit, kérlek?
– Jól van, te tudod. Magyarázd el akkor holnap a nővérednek az igazságot úgy, hogy nem buktatod le sem magad, sem pedig engem.
Violat érezte, hogy kezd kicsúszni a lába alól a talaj, mintha picit meg is szédült volna, így inkább helyet foglalt a hatalmas kanapé egyik sarkában. Lábait felhúzta és összekulcsolta a kezét. Ez a három hónap elég meredek volt, Rebel és az apja is meg akarta látogatni Európában, alig bírta lerázni őket. És szüksége van még legalább ugyanennyi időre, hogy befejezze, amit elkezdett. Lehet mégis kapóra jöhet neki ez a borzalmas terv, amit ez a szörnyen idegesítő és undok, beképzelt félisten az imént mondott.
– Legyen! Benne vagyok! De vannak feltételeim!
– Kíváncsian hallgatlak! – telepedett le mellé Victor.
Violat majdnem egy órája szinte levegővétel nélkül sorolta a feltételeket, szabályokat, részleteket, elvárásait és mindent is, ami az eszébe jutott.
– Még valami esetleg?
– El kéne ugrani a lakásomra pár holmiért, de most már fáradt vagyok. Reggel korán elintézem. Hol a vendégszoba?
Victor elintézett még pár telefont a szobájából majd hanyatt vetette magát az ágyon. Gyanúsan könnyen adta meg magát Violat, de nem akart most ezzel foglalkozni. Nem érdekelte a lány valódi indítéka. Egy dolog számított csak, hogy ő maga le ne bukjon.
Egy belső hang mindeközben feltette a nagy kérdés: “biztos, hogy csak ez az egy dolog számít?” Victor azonban az elmúlt években tökélyre fejlesztette eme hang elnyomását és most sem tett másként…
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
