Violat a hatalmas nappaliban, ahogy a kanapén ült felhúzott lábakkal annyira törékenynek tűnt, hogy Victor legszívesebben folyton csak ölelte volna, hogy megvédje mindentől. Már nem sírt, de elgyötört arckifejezése elárulta, hogy belül kínlódok.
Victor idegesen tűrt a hajába, nagyon bánta már, hogy ebbe a lehetetlen helyzetbe sodorta a lányt. Már akkor tudta, hogy Violat nem fogja elárulni, amikor idegenként köszöntötte a partin. Hiszen szinte ugyanazon a titkon osztoztak. Tudta jól, hogy az ő viselkedése miatt próbált fenyegetőzni a lány, de akkor ott nem tudott tisztán gondolkodni. Bármi áron meg akarta óvni a titkát és magához láncolni Violatet, a lány félelme láttán pedig ezt a legaljasabb módon tette meg.
– Sajnálom! – mondta megbánóan, amikor leült mellé. – Nem szabadott volna ilyen helyzetbe hozzalak, meggondolatlanul viselkedtem.
– Ugyan, nem a te hibád. Valóban én kezdtem el fenyegetőzni. És kimondom, mert ez az igazság: merő számításból mentem bele ebbe, miután végig gondoltam, hogy így sokkal könnyebben tudom megóvni a titkomat. És te is a tiedet. “Bár a titkom megóvása így már kéz a kézben jár a szívem darabokra hullásával” – tette hozzá magában.
– Anyám is önkéntes volt. – folytatta pici szünet után. – Aztán amikor megszülettünk, nekünk szentelte az életét. De felnőttünk és anyám elérkezettnek látta az időt, hogy újra elinduljon segíteni oda, ahol szükség van rá. Nagyon sok pénzt kerestek, bőven volt miből adakozni. Apám azonban már nem akarta elengedni. Nem akarta, hogy távol legyen és szerinte bőven elég volt a pénz, amit adunk. “Más vagyonos ennyit sem tesz!” – morgott mindig. De anyám hajthatatlan volt. Haraggal váltak el, amikor az egy hetes útra elindult. Emlékszem gyerekként Rebellel mi is nagy terveket szőttünk, hogy majd lesz egy alapítványunk és mindenkin segítünk. Anyám azonban nem tért vissza. Támadás érte a falut, teljesen védtelenek voltak…
Victor szorosan átfogta a vállát, amikor Violat a könnyeit nyelte.
– Apám és Rebel ezután megváltoztak. Mindketten csak az üzletre koncentráltak. Én akkor kezdtem az egyetem utolsó évét. A sikeres vizsgák után bejelentettem, hogy a nyarat egy segélyszervezettel tölteném a világot járva. Apám és Rebel teljesen kiborultak, onnantól követték minden lépésemet. Megígértették, hogy soha nem veszek részt ebben. Apám a kitagadásomat is kilátásba helyezte, ha ellenszegülök. Nem hibáztatom őket, megértem miért reagáltak így. De én folytatni akartam anyu munkáját. Az egyetem ismerkedtem meg Benjaminnal, nagyon jó barátok lettünk. Aztán fél éve a mi irodánkat kérte fel az egyik újabb európai felvásárlása kapcsán. Meséltem neki a helyzetemről és megoldást ajánlott. Felkért hivatalosan, hogy képviseljem a vállalatát Európában. A feladatot két hét alatt letudtam. Benjamin segített mindent elintézni, így tudtam az azt követő majd három hónapot Kabulban tölteni. És vissza akarok menni. Megígértem Rayanak, hogy visszamegyek. És ehhez te pont kapóra jöttél…. – sütötte le a szemét szégyenkezve.
“…csak nem számoltam az egyéb következményekkel…” – tette hozzá magában.
– Violat – emelte meg az állát Victor, hogy a lány kénytelen legyen a szemébe nézni – melletted állok, mindenben. Ígérem! Ennyivel tartozom, amiért ebbe a lehetetlen helyzetbe sodortalak.
Bármit megtett volna azért, hogy soha többé ne lássa így gyötrődni, ahogy most. Violat könnyáztatta pillái közül nézett fel rá és szemében mérhetetlen hála ült. Victor lágyan megcsókolta, Violat pedig viszonozta azt. Victor pár perc múlva arra eszmélt, hogy egyre vadabban csókolja, kezei pedig már felfedező útra indultak a lány testén. Violat egész testében megremegett a karjaiban. Victor rémülten kapta el a fejét és meredten bámultak egymásra.
– Nem fogok tudni leállni, ha most nem hagyjuk abba… – mondta vészjóslóan, szemében fékezhetetlen vágy csillant meg.
Violat szorosabbra fűzte kezét a férfi nyaka körül és gyengéden visszahúzta.
– Nem kértelek, hogy hagyd abba… akarlak!
Victor ebben a pillanatban felkapta és egyenesen a hálószobába masírozott vele.
– Vigyázok rád, Hercegnőm! – suttogta, miközben óvatosan letette az ágyra…
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
