Violat alig látott valamit, szíve a torkában dobogott. Magában istenhez fohászkodott, hogy óvja meg a férfit, akit szeretett. Igen, szereti Victort! Mindennél jobban szereti és vele akarja leélni az életét és bármit megtenne azért, hogy a férfi viszonozza a szerelmét.
– Victor! Ahmad! – kiáltotta újra és újra.
A por kezdett elülni és hallotta, hogy többen jönnek utána és szólítgatják őt és a két férfit.
– Kisasszony! – hallotta meg Ahmad hangját valahonnan jobbról.
– Ahmad, itt vagyok! Jövök!
Két lépés után látta a férfit, beszorulva a törmelék alá.
– Erre, erre jöjjenek! – kiáltotta és a telefonjával világított.
Pár perc múlva Ahmadot már két férfi vitte ki a romok alól. Violat és másik két férfi pedig tovább kereste
– Victort. Victor! Victor! – kiáltotta egyre kétségbeesetten, könnyei patakokban folytak le az arcán. – Victor! Istenem, segíts meg! Victor!
– Kisasszony! Jöjjön! – ragadta meg az egyik férfi a karját. – Mindjárt összeomlik az egész épület és mind ittveszünk!
– Eresszen! Nem megyek sehova! – üvöltötte és tovább szolítgatta Victort.
Violat körbe pásztázott a telefonnal világítva újra és újra. A két férfi lépteit egyre távolabbról hallotta már csak. Nem hibáztatta őket, itt mindenki az életben maradásért harcolt. Elfúló hangon kiáltotta újra Victor nevét, amikor nagyon halk neszt hallott.
– Victor! Hol vagy? Itt vagyok!
– Hercegnőm! – mondta Victor elhaló hangon, nem tudta, hogy tényleg hallja-e a lány hangját vagy csak képzeli.
Violat azonnal a hang irányába eredt és néhány pillanat múlva megtalálta egy halom törmelék alatt.
– Itt vagyok! Victor, hallasz! Itt vagyok! Segítek, mindjárt kijutunk innen. Csak ne ájulj el, jó?! Hallod, amit mondok? Victor! Ne beszélj! Tartalékold az erőd!
Folyamatosan beszélt hozzá és pakolta le a testéről a törmelék darabokat. Victor bólintott és pislantott.
– Fel tudsz állni? Gyere, kapaszkodj belém! Jó? Így! Igen, gyere. Most óvatosan kisétálunk innen.
Violat és Victor is minden erejét összeszedte, hogy kijussanak.
– Gyere, óvatosan, már csak pár lépés. – mondta Violat, amikor messziről alakokat látott meg. – Itt vagyunk! Valaki, segítség!
A férfi, aki nem sokkal ezelőtt a karját megragadva próbálta kirángatni a biztos halálból két másikkal az oldalán közeledett feléjük és segített nekik kijutni. Victort óvatosan lefektették a földre, Violat pedig zokogva rogyott mellé. Látta, hogy a keze eltört, és egy hatalmas vágás van a fején és a lábán. Kaia azonnal elsősegélyben részesítette, Violat pedig imádkozott, hogy ne legyenek belső sérülései. A távolból helikopterek hangja hallatszott.
– Itt a segítség! Jó?! Mindjárt kórházba szállítunk! Tarts ki, kérlek! Jó?! Mihez kezdenék nélküled?! Minden rendben lesz, ígérem!
Pár perc múlva a helikopterből Taylor ugrott ki nyomában egy teljes orvosi teammel. Pár pillanat múlva pedig már a legközelebbi kórház felé repültek.
– Taylor, kérem, jöjjön vissza Kaiaért és a kislányért. Nekem Victor mellett kell maradnom, de biztonságban akarom őket tudni.
– Igenis, asszonyom. Tehetek még valamit Önért?
– Nem tudom, teljesen kétségbe vagyok esve!
– Ne aggódj asszonyom, erős az úr, nem lesz semmi baj! – szorította meg Violat kezét.
– Köszönöm!
Pár órával később Violat a kórház rideg folyosóján járt fel-alá. Megőrült ebben a tehetetlenségben és az elmúlt egy órában senki nem tájékoztatta Victor állapotáról, pedig orvosok és nővérek jöttek-mentek. Ekkor nyílt ki végre a műtő ajtaja és az orvos megnyugtató mosollyal közeledett felé.
– Asszonyom minden rendben. A műtét jól sikerült. A férjét mindjárt áttoljuk egy megfigyelő szobába, ott lehet mellette, amikor felébred. Nem voltak belső sérülései, de a kezét meg kellett műteni, a fején és a lábán a sebeket összevartuk. Elég sok vért vesztett, de most már rendben lesz. Teljes ágynyugalom javasolt, mert több zúzódás van a testén. Most még egy jó darabig aludni fog.
– Köszönöm! Doktor úr, nagyon köszönöm! Hálás vagyok! – esett le egy nagy kő Violat szívéről és szemében örömkönnyek csillogtak.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
