graciak.hu

Szeretetreméltóság, báj, jóság – mi Nők, ilyenek vagyunk, a Gráciák minket Nőket jelent!

Ma végre rájöttem: nem kellettem neked – kár volt ezen hónapokig agyalnom

Szerző: | 2021. október 28.

Egy borús őszi reggelen úgy csöppentél az életembe, mint váratlan vendég, kit senki sem vár. A hirtelen rám tört riadalmam azonban egy pillanat alatt eloszlattad, pár perccel később pedig már úgy beszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. 

Éreztem, ahogy a lelkünk összekapcsolódik és lényünk szép lassan bekúszik a másik bőre alá, egészen a szívünkig. Biztos voltam benne, hogy ez a láthatatlan valami, ami azon a napon összekapcsolt minket, elszakíthatatlan és örök lesz. 

Aztán egyszer csak valami történt. Váratlanul és hirtelen. A semmiből csapott le ránk, egyetlen mozdulattal hasítva ketté a szerelmünk aranyfonalát. Amilyen gyorsan köttetett, oly gyorsan véget is ért. 

– Nem megy ez nekem! Sajnálom! Nem a te hibád! 
– Hazugság volt minden? Hisz tegnap még aggódtál értem! Tegnap még szerelmet suttogott a szád… most pedig ennyit tudsz csak mondani? 

Másnap pedig már csak a hűlt helyed leltem. Még emlékeztem, ahogy puhán lefektettél a hálóban, én pedig álomba sírtam magam. Még tegnap is ugyanúgy emlékeztem, szinte mindent újra átéltem, pedig lassan fél év telt el. 

Fél, borzalmas év, míg magyarázatot kutattam. A múltadban, az előző kapcsolataidban, a gyerekkorodban. Önmagamat hibáztattam, hogy nem voltam elég jó, hogy nem adtam eleget, hogy nem becsültelek meg. Bármit megtettem volna, hogy visszakapjalak. Megmentettelek volna önmagadtól! Bátorítani akartalak, hogy ne félj az érzéseidtől, hogy merj szeretni…  hogy szeress engem! 

De ma reggel, ahogy elmentem a lakásod előtt elkaptam a pillanatot, ahogy egy másik lányt úgy öleltél, ahogy régen engem. Úgy túrtál a hajába, ahogy az enyémbe, majd lágy csókot leheltél a nyakába. Ebben a pillanatban akadt össze a tekintetünk és azonnal rádöbbentem: nem kellettem neked. 

Nem kellett téged megmenteni senkitől sem. Nem bennem volt a hiba. Nem én rontottam el. Néha a legegyszerűbb magyarázat ad értelmet a történéseknek, de képesek vagyunk homokba dugni a fejünket, hogy ne lássuk és ne halljuk a fájdalmas és rideg valóságot. És megtanultam, hogy néha az elengedés a legegyszerűbb dolog, amit tehetünk. 

Egyszerűen nem kellettem.
Ennyi az egész.

Kiemelt kép: Unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!

Pin It on Pinterest