Emma egész éjjel ébren volt. Ezredszerre nézte át a számokat. Azok azonban ezredszerre is a kegyetlen valóságot csapták arcába. Elfogyott minden tartaléka és a maradék hitelt sem tudta már fizetni. Arcát két kezébe temetve halkan zokogni kezdett. Az elmúlt év minden fájdalma egyszerre tört utat magának és könnyei már patakokban folytak le az arcán.
18 éves volt, amikor a szülei autóbalesetben elhunytak. Hirtelen szakadt a nyakába minden és egy szempillantás alatt kellett felnőjön. Egyedül a család könyvelője, anyja gyerekkori barátnője állt mellette. Soha nem hitegette, Liza a legelső pillanattól kezdve felnőttként kezelte és kertelés nélkül tájékoztatta a családi kertészetet érintő súlyos anyagi gondokról.
Emma nem volt naiv, tudta, hogy nem mennek olyan simán a dolgok, mint, ahogy édesanyja azt igyekezett érzékeltetni vele. Nem érte teljesen váratlanul a temetés után, hogy baj van. Azonban azt nem sejtette, hogy emiatt az egész élete fenekestül felfordul majd.
Kristóf tisztelte a családi hagyományokat, alázattal viseltetett a rang, a hatalom iránt, elfogadta a kötelezettségeket és alkalomadtán kihasználta előjogait. Nem élt léha életet, de azért nem is vont meg minden földi élvezetet magától.
Csupán egyetlen hagyomány volt a családban, amelyet nem volt ínyére teljesíteni: házasodni. A családban minden férfi ilyen idős korára már megnősült és átvette a családi vállalat irányítását is. Kristóf utóbbit már sokkal korábban teljesítette, amikor apja beteg lett. Az öreg Lukács hál’ istennek gyorsan felépült, de Lívia, Kristóf anyja nem engedte vissza dolgozni, így Kristóf igazgatta a családi bankot.
– Fiam, aggódom érted. Apád betegsége rádöbbentett, hogy az élet törékeny. Nem akarom, hogy egyedül maradj! Már rég meg kellett volna nősülnöd, de neked még csak barátnőd sincs!
– Anyám, hidd el ez nem az én hibám!
– Annyi szép és okos ifjú hölgy mozog a köreinkben, nem hiszem el, hogy nem akadt meg a szemed valamelyikükön!
– Hát nem! – vágta rá Kristóf nevetve.
– Ez nem vicces! Tudd meg, hogy apáddal unokákat akarunk, mielőtt eljár felettünk az idő!
Kristóf azonban egy cseppet sem kedvelte ezeket az ifjú hölgyeket. Valóban szépek voltak, de belül üresek, sekélyesek. Nem lehetett velük beszélgetni, nem érdekelte őket semmi. Egyelőre nem látott jobb kiutat, mint hosszú üzleti útra indulni, így kapóra jött a negyedéves elszámolás a kisebb fiókokban. Egy percig sem habozott, másnap reggel útra is kelt és ennek idestova már majd’ két hónapja volt.
Emma nem tudta meddig sírt, de úgy érezte, hogy minden könnyét elhullajtotta. Végigsimított a cirádás faládikán és meghozta élete egyik legnehezebb döntését.
– Sajnálom anyám, de másképp nem tudom megmenteni az álmainkat!
Folytatjuk!
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszik a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
