Liza úgy érezte csődöt mondott. Lassan húsz perce érvelt már Emma terve ellen, de már semmilyen racionális érv nem jutott eszébe.
– Feladom! Látom semmivel nem tudlak eltántorítani. De biztos vagy benne, hogy édesanyád ezt akarná?
– Liza, anyának a kertészet volt a mindene. És nekem is! Ez a jövőm. Muszáj megmentenem, a végsőkig kell harcolnom érte!
– Rendben, melletted állok, ahogy eddig is. De ha ez nem jön össze, akkor semmid nem fog maradni. Oda az egyetlen örökséged, amivel esetleg újra tudnád kezdeni és oda az utolsó emlék is anyukádtól.
– Tudom! Pont ezért muszáj sikerülnie!
Emma biztosra vette, hogy a szülei által megálmodott biokertészet és az innovációs megoldások sikere garantált, azonban a hirtelen jött válság miatt megemelkedett árak sok számításukat keresztülhúzták, de már nem volt messze a cél. Csak éppen minden spórolt pénze elfogyott, amit az egyetemre gyűjtögetett. Pénzt kellett szereznie. Bármi áron.
Kristóf korán ért a bankba. A fiókvezető már várta. Mindent elő is készített, hogy Kristóf át tudja nézni a jelentéseket.
– Uram, nagyon sajnálom. Tegnap beáztak az emeleti irodák, csőtörés van valahol a falakban. Ma jönnek a szakemberek. A kameraszobát tettem szabaddá, ha megfelel.
– Nincs gond, Andor, ne aggódjon! Tökéletesen megfelel!
Andor volt az egyik legrégebbi és legkiválóbb alkalmazottjuk. Ezért is hagyta utoljára ezt a fiókot, mert itt alig kellett bármit is ellenőrizni, minden a legnagyobb rendben volt. A jelentések is Andor profizmusát bizonyították, minden szám stimmelt úgy, ahogy kell. Kristóf gondolatai el is kalandoztak, míg szeme sarkából észrevette, hogy Andor egy fiatal lánnyal vitatkozik a lenti irodában. Feltette a fülest és hallgatózni kezdett.
– Hölgyem, hiába kiabál, nem tudok segíteni.
– Nincs Önnek egy felettese? Csak van itt valaki magán kívül, aki hozhat egyedi döntéseket.
– Nézze hölgyem, nagyon sajnálom, de nem tudok segíteni a papírok nélkül. Ha nem hajlandó elhagyni az irodát, akkor riasztanom kell a biztonságiakat.
Kristófot nagyon kíváncsivá tették az elhangzottak, így azonnal elindult az iroda felé. Andor épp kinyitotta az ajtót, amikor odaért.
– Innen átveszem! – mondta ellentmondást nem tűrően, miközben intett Andornak, hogy mehet.
Emma, ahogy meglátta belépni a férfit, elsápadt és hirtelen kiszaladt az erő a lábából, így behuppant a mellette lévő fotelbe.
– Oh, istenem, ez felettébb kínos. – temette arcát kezébe.
– Nos valóban nem mindennap történik ilyen a bankban. – felelte Kristóf, és Emma felé nyújtott egy pohár konyakot. – Igya ezt meg és mondja el mi történt itt az előbb.
Emma egy hajtásra kiitta a vaskos kristálypohár tartalmát. Nagyon ritkán ivott, akkor is órák alatt kortyolt el egy pohár bort. Most azonban úgy érezte, hogy valóban szüksége van egy kis szíverősítőre.
– Köszönöm az italt. És elnézést a viselkedésemért. Igazán nem szeretnék több gondot okozni, tudom, hogy minden határt átléptem. Igazán nem vall ez rám, csak nehéz helyzetben vagyok. De nem akarom untatni a problémáimmal. Megértettem, hogy a gyémántokat nem tudom eladni a papírjai nélkül, fedezetként sem használhatom őket egy újabb hitelhez. És nyilván nem a bank fog segíteni abban, hogy más módon tegyem pénzzé azokat. Nagyon sajnálom ezt a kis jelenetet, kérem, kérjen elnézést a nevemben az igazgató úrtól. Megyek is – állt fel Emma sietősen, kerülve a férfi tekintetét.
Azt kívánta, hogy bárcsak mindez meg sem történt volna, nem is ismert magára. Soha nem viselkedett még ilyen hevesen, nagyon szégyellte magát. Viszont szorította az idő, így mielőbb találnia kellett valakit, aki megveszi tőle a gyémánt fülbevalókat.
– Nem hinném, hogy az a legjobb megoldás ami most jár kegyed fejében. Talán ha mesélne még egy keveset a helyzetéről, akkor jobban megérteném és lehet ki tudnánk találni más megoldást is.
Emma szemei kikerekedtek. Pontosan úgy érezte magát, mint egy gyermek, akit a szülei hatalmas hazugságon kapnak. Érezte, ahogy szégyenében elönti a pír egész arcát, hiszen a látszat alapján pontosan valamiféle bűncselekményre készült.
– Mekkora összeg az, ami kihúzná a bajból, Emma? – tette fel a kérdést a férfi mindenféle kertelés nélkül.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszik a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
