Liza tűkön ülve várta Emmát. Gyomra görcsben volt egész délelőtt. Úgy számolta, hogy mostanra már haza kellett volna érjen. Persze, amilyen őrültségre készült, nem csodálkozott azon, hogy Emma itthon felejtette a telefonját. Már egy óra is elmúlt és még nem ért haza.
Liza kétségbeesve fogta a telefonját és a bank telefonszámát kereste az interneten, amikor meghallotta, hogy egy autó állt meg a felhajtón. Lóhalálában futott ki a verandára, minden rosszra felkészülve.
– Oh, Emma, már úgy aggódtam! – kiáltotta, amikor meglátta Emmát kiszállni a kocsiból.
Kristóf kérdőn nézett Emmára.
– Ki ez a hölgy? Azt mondtad nincs senkid.
– Ő édesanyám gyerekkori barátja és a család könyvelője: Kerekes Eliza.
– Á, értem. Szóval nem vérszerinti rokonod, de azért kicsit a családod.
– Valahogy úgy. – felelte Emma.
Kristóf kézen fogta Emmát és határozottan elindult vele Liza felé, széles mosollyal az arcán.
– Üdvözlöm, Eliza! Lukács Kristóf vagyok! Emma vőlegénye.
– Mi? – kiáltott fel Liza. – Emma, kedvesem, mi folyik itt mégis?
– Talán menjünk be a házba és ott majd mindent megbeszélünk! – felelte Kristóf és beterelte a két nőt a házba.
– Teszek fel egy kávét, azt hiszem jól fog esni mindnyájunknak. – mondta Liza és elsietett a konyhába.
Emma dühösen fordult Kristóf felé.
– Mi volt ez mégis?- sutyorogta, bár dühében alig tudta visszafogni magát.
– Az egyezségünkről senki nem tudhat. Mindenkivel el kell hitetni, hogy ez szerelem volt első látásra!
– Jah, persze, mi sem egyszerűbb ennél?! Senkinek még csak meg sem fog fordulni a fejében, hogy én csupán a pénzedért megyek hozzád. Ráadásul ez az igazság! Csupán kihasznállak, ahogy majd a sajtó is meg fogja írni.
– Kit érdekel a sajtó? És én is kihasznállak. A szüleim leszállnak rólam és azt tehetek majd amit csak akarok. Ahogy te is.
– És nem szólna örökre? Ezt mondtad, ugye?
– Igen, ezt mondtam. – vágta rá kellettlenül, mert remélte, hogy ezt a mondatod meg sem hallotta a lány.
Emma gondolkodóba esett. Kezdett gyanús lenni a dolog. Talán van itt valami a háttérben, amibe a férfi nem avatja be. Talán beleszeretett valakibe, akit nem vehet el?
– Te az én életem mented meg a teljes katasztrófától… – kezdett volna bele Emma, de Kristóf félbeszakította.
– Ne gondold, hogy az én helyzetem egyszerűbb. Kölcsönösen segítünk egymáson. De ha azt mondod, hogy semmiképpen nem leszel a feleségem, akkor most elmegyek.
Emma szíve hirtelen összeszorult. Hát persze! Összeállt neki a kép! Mi másért döntene úgy egy férfi, hogy elvesz valakit és látszatházasságban él vele, ha nem azért, mert valaki olyat szeret, akit nem vehet el. Emma fejében cikáztak a gondolatok. A férfi Emma minden problémáját megoldja egy szempillantás alatt, szinte valóra váltja az álmát és cserébe alig kér valamit, így talán a minimum, hogy Emma belemegy a játékba, hogy a férfi álma is valóra válhasson és a szerelmével lehessen. És végülis is nem örökre szól a dolog…
– Belemegyek, a válaszom igen, a feleséged leszek!
Lizát nem volt könnyű meggyőzni, de Kristóf nagyon jó színésznek bizonyult.
– Azt hiszem ezt nevezik szerelemnek első látásra! – mondta, majd közelebb húzta Emmát és gyengéden megcsókolta.
Ahogy Emma megérezte a férfi meleg ajkát, egész testében megremegett, ami nem kerülte el Kristóf figyelmét.
– Oh hát ahogy látom, itt valóban tombolnak az érzelmek, bár még mindig azt gondolom, hogy picit elkapkodjátok a dolgot… mindjárt esküvőt tervezni?!
– Igen, így tűnhet, de higgye el, hogy az én döntésem végleges! – vágta rá Kristóf. – Remélhetőleg sikerül Emmát olyan boldoggá tennem, hogy ő sem fogja meggondolni magát!
Már esteledett, amikor Liza távozott. Emma kikísérte a felhajtóig és hosszasan búcsúzkodtak. Kristóf ugyanis kijelentette, hogy a következő két hetet a családjánál, Heavensburgben fogják tölteni. Emma már meg sem lepődött a férfi egyik kijelentésén sem, hamar rájött, hogy Kristóf jó időre előre megtervezte az életüket.
Reggel korán keltek és a férfi segített becsomagolni neki. Közben igyekezett minden fontos információt megosztani a családjáról, akinek éppen készült bemutatni leendő feleségét.
– Kristóf, mi lesz, ha rájönnek a hazugságra?
– Nem fognak rájönni. Teljesítem a kötelességem, innentől nem engedek beleszólást az életembe senkinek!
Emma azonnal megértette a célzást. Bár úgy gondolta, hogy a legtöbb idejét a kertészet fogja úgyis lekötni, nem a férje szabadidejével és magánügyeivel fog foglalkozni, most valahogy mégis szíven ütötte ez a mondat.
– Ne aggódj! – koppintott az orrára Kristóf, mintha egy felnőtt bátorítaná elesett csemetéjét. – Hidd el, minden rendben lesz! – csókolta homlokon. – Na gyere, induljunk! Hosszú út vár még ránk. De majd a repülőn még pihenhetsz, ígérem!
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
