Kristóf még mindig fogta Emma kezét, így indultak el a keleti szárny felé. Mintha történelmi időutazáson lettek volna. Kristóf pedig mesélni kezdett a kastélyról.
Emma itta Kristóf minden szavát, igyekezett mindent megjegyezni az elhangzottakból. Bár néha nehezére esett követni a férfit, mert a látvány teljesen rabul ejtette. Úgy érezte magát, mint aki egy mesébe csöppent, annyira varázslatos volt minden.
Ahogy beléptek a szalonba, Emma lába megremegett. Kristóf előrement, hogy köszöntse a szüleit, addig Emma megállt tisztes távolságban. Úgy érezte kell adjon pár percet nekik a meghitt viszontlátásra és igazából neki is jól jött egy kis idő, hogy felmérje a terepet.
Ahogy megpillantotta egymás mellett Violát és édesanyját, azonnal tudta, hogy Viola tőle örökölte szépségét. Kristóf apja idősebbnek látszott, valószínűleg a betegség viselte meg, de ahogy meglátta fiát, hirtelen éveket fiatalodott.
– Anyám, apám, hadd mutassam be a menyasszonyomat, Rónai Emmát.
Viola biztatóan Emmára mosolygott.
– Emma, édesanyám, Izabella és édesapám, Albert.
– Nagyon örvendek! Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem Önöket. – felelte Emma, ám hangja kissé megremegett.
Kristóf megérezte Emma bizonytalanságát és karját szorosan a dereka köré fonta. Kristóf apja közelebb hajolt, majd széles mosoly jelent meg az arcán.
– Gondolom szerelem volt első látásra! – kiáltott fel és cinkosan a fiára kacsintott.
– A papa váltig állítja, hogy az övék is az volt, bár a mama picit másképp meséli a történetüket. Mama valamiféle ostromot szokott emlegetni! – nevetett Viola.
– Részemről mindenképp! – vágta rá közben Kristóf és forró csókot lehelt Emma ajkaira.
Emma gondolatban szitkozódott. Hazugság, hazugság hátán és még csak nem is jogos a haragja, hiszen igent mondott, belement abba, hogy szinte az egész hátralévő élete csak hazugság legyen. Eljátsszák a boldog és szerelmes párt, ország-világ előtt, és a jelek szerint valóban mindenki hisz nekik. Ezek szerint profi hazudozó. Csupán teste reakcióival nem tudott mit kezdeni és ebbe a hamis csókba is beleveszett.
– Oh, gyerekek! – kiáltott fel Izabella. – Én olyan boldog vagyok, ha rátok nézek! Ez valóban szerelem, látom a pillantásotokban! Gyertek ide! – folytatta és szorosan megölelte mindkettőjüket. – Emma isten hozott a családban! Hálás vagyok, amiért ilyen boldoggá teszed a fiamat.
Emma fülig pirulva mosolygott és ha nem tudta volna, hogy mindez hazugság, valóban elhitte volna, hogy Kristóf miatta ilyen boldog, mert szemei ragyogtak, arcán széles mosoly ült és áhítatos pillantásokat vetett rá.
A vacsora jó hangulatban telt, megismerkedésük történetét csak picit másította meg Kristóf. Amikor a kertészetre terelődött a szó, akkor pedig végre Emma is önfeledten csacsogott és mesélt a terveiről.
– Oh, ezek szerint akkor Emmánál terveztek lakni? – kiáltott fel szomorkásan Viola.
– Egyelőre igen! – felelte Kristóf. – Én majd ingázom. De majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgaink.
Emma szíve ismét összeszorult. Persze, hogy kénytelen lesz ingázni, ha a szerelmét is szeretné látni. Idegességében ismét a fülét kezdte piszkálni.
– Anyám, isteni volt a vacsora, de most már visszavonulnánk, szerintem apa is biztos elfáradt.
– Persze, menjetek csak, hosszú napotok volt és bőven lesz még időnk egymásra! – felelte az anyja.
Emma szótlanul lépdelt vissza a lakosztályba Kristóf mellett. Gondolatai ezer felé cikáztak. Össze kell szednie magát és kiverni a fejéből az ostoba gondolatokat. Kötöttek egy egyezséget, ehhez kellene tartania magát. Otthon persze majd minden könnyebb lesz, csak ezt a két hetet kell átvészelje.
– Minden rendben? – érdeklődött Kristóf, amikor becsukta maguk mögött a lakosztály ajtaját.
– Persze, csak tényleg elfáradtam. Sok kaland volt ez nekem mára! – erőltetett mosolyt az arcára.
– Nagyon sajnálom, de nekem van még egy kis elintézni valóm, ami nem várhat. Te nyugodtan pihenj le.
Emma kimerülten dőlt el a hatalmas ágyon és lehunyta a szemét. “Tehát így fognak telni az éjszakák.” – gondolta keserűen és hirtelen olyan magányosnak érezte magát, mint még soha. Gyorsan felhúzta a hálóruháját és magára rántotta a hatalmas pihe-puha takarót, hogy elrejtőzzön még saját maga elől is. Hamarosan az álom is elnyomta.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
