Kristóf korán ébredt és nagy elhatározásra jutott. A következő napokban mindent el fog követni, hogy Emma újra kimondja a bűvös szavakat.
Mire Emma felébredt ő már elő is készített mindent. A másnaposság ellen odakészített dupla aszpirint Emma alig tudta lenyelni, de muszáj volt jól legyen, nehogy lemaradjon a nagy találkozásról.
– Nagyon sajnálom a tegnap estét! – mondta útközben a kocsiba. – Nem szoktam inni, nem is tudom mi történt tegnap. Remélem nem mondtam vagy tettem semmi bántót. Nem emlékszem semmire… – sütötte le a szemét szégyenkezve.
Kristóf nem is remélte, hogy ilyen könnyen kideríti, hogy mire emlékszik Emma a tegnap éjszakából, bár azért picit szíven ütötte, hogy semmire.
A nap gyorsan telt a professzorral és fiával. Kristóf nem is bánta, úgy gondolta az ifjabb Báthory túl közel merészkedik Emmához.
– Igazán hálás vagyok Professzor úr! Rengeteget tanultam ma Öntől.
– Igazán nincs mit Emmácska. Nekem öröm, ha ilyen tudásszomjas ifjúság segítségére lehetek. A héten itt tartózkodom, látogasson el délutánonként nyugodtan. Úgy hiszem akad bőven beszédtémánk.
– Hát ebben én is biztos vagyok! És élnék is a lehetőséggel! Holnap ebéd után itt leszek!
Emma a hosszú nap után már a kocsiban elaludt. Kristóf a karjaiban vitte fel a hálószobába. Gyengéden az ágyra fektette és átöltöztette.
– Jaj, elaludtam! – kapott a fejéhez, amikor Kristóf betakargatta.
– El, igen, de semmi baj, aludj csak, hosszú volt a nap. – felelte Kristóf, majd homlokon csókolta.
– Mindent köszönök! Igyekszem meghálálni! Jó éjt!
Másnap Kristóf elfuvarozta Emmát a professzorhoz és este ment érte. A vacsoránál Emma élménybeszámolót tartott. Kristófnak feltűnt, hogy az ifjabb Báthoryt a kelleténél többször említi.
– Nem úgy volt, hogy a professzor maga tanítgat majd? – kérdezte és igyekeznie kellett, hogy nyugalmat erőltessen magára.
– De igen, de sajnos ágynak dőlt a reumája miatt, de Benedek volt olyan kedves és átvállalta a feladatot.
„Jah, persze, a kedves Benedek, nyilván átvállalta a feladatot! ” – zsémbelődött magában Kristóf, mert már első nap feltűnt neki, ahogy a férfi méregette Emmát. „Márcsak egy ilyen ficsúr hiányzott, hogy bekavarjon!”
– Holnap reggel is tud fogadni és elvisz a Heaven Gardensbe. Ott található az egyik legritkább botanikai könyvgyűjtemény. A Professzor ott tartott volna előadást, de így azt Benedeknek kell megtartani.
Ezt már igazán nem tűrhette Kristóf, érezte, hogy a harag szinte szétfeszíti. Nagyon dühös volt és tehetetlennek érezte magát. A féltékenység zöld szemű szörnye egy pillanat alatt felébredt benne. Dehát most nem mondhatja, hogy nem mehet, hiszen ő maga teremtette a lehetőséget. Nyelt egy nagyot és igyekezett elfojtani a haragját. Vacsora után gyorsan vissza is vonult.
– Nincs kedved befejezni a filmet?
– Ne haragudj, hosszú napom volt, lefekszem.
Emma érezte, hogy valami nem stimmel. Talán a szerelmével civakodtak? Talán nem a tervei szerint alakulnak a dolgaik?
– Valami baj van? – tudakolta félig lesütött szemmel, mert nem akart tolakodni, de azért tett volna valamit, hogy a férfi jobban érezze magát. – Tudok esetleg segíteni valamiben?
Kristóf nem is tudta mit válaszoljon. Jól estek neki Emma szavai. Azt azonban nem mondhatta, hogy megőrül a féltékenységtől és ne találkozzon ezzel a Benedekkel.
– Ne aggódj, minden rendben, Kedvesem! – igyekezett mosolyt erőltetni az arcára. – Nyugodtan nézz meg egy filmet, aztán majd bújj ide mellém.
Emma fülig pirult.
– Rendben, jó éjt!
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A történet következő, befejező részét itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
