Kristóf nehezen aludt el a gyötrő gondolatok miatt. Ő maga nyolc évvel volt idősebb Emmánál, ez a Benedek meg éppen egyidős vele. És persze nem követte el azt a hibát, hogy lerohanta és szinte elrabolta, hogy rávegye egy színlelt házasságra, ahogy ő tette Emmával. Nyilván inkább imponál egy Benedek féle férfi egy nőnek. Bármit is mondott Emma álmában, lehet nem is neki szánta.
És bárhogy is reagál az érintésére vagy a csókjaira, az még nem jelent semmit. Csupán testi vágy is lehet. Vagy csak a fiatal kora és tapasztalatlansága az oka mindennek. Hiszen egy fél bóktól is fülig pirul és zavarba jön. Hihetetlen, hogy nincs tisztában a vonzerejével.
Emma korán ébredt, hogy időben elkészüljön és annyira izgult is, hogy alig tudott aludni. Amikor Kristóf hajnalban átölelte álmában, akkor jött csak álom a szemére, így tudott egy keveset aludni.
– Ebben tervezel menni? – hallotta a háta mögül Kristóf rosszallóan csengő szavait.
– Basszus, de megijesztettél! – kiáltott Emma. – Hát igen… nem jó, ugye? Jaj, nem tudom mit vegyek fel, hát mégiscsak egy híres könyvtárba látogatok el, illene valami elegánsabb? De hát amúgy meg mégiscsak egy könyvtár, nem mehetek báli ruhában? Azt gondoltam, hogy a farmer meg az ing és ez a zakó pont jó. – mondta már szinte teljesen kétségbeesve.
– Tökéletes választás! Túlságosan is. Ne haragudj, talán a féltékenység beszél belőlem.
“Jaj, csak ezt ne! Csak ne mondj olyanokat, amiket egy férfi mond egy nőnek, ha fontos neki! Már így is beleképzelek mindenfélét a kapcsolatukba, pedig tudom, hogy az egész csak egy hatalmas nagy hazugság!”
– Ugyan! Ne viccelődj velem! Nem az a típusú lány vagyok, aki után a férfiak nyálcsorgatva fordulnak meg! – legyintett Emma szégyenlősen.
– Ebben nagyon tévedsz! Nagy kár, hogy nem láthatod magad úgy, ahogy én látlak…. Elvigyelek? – köszörülte meg a torkát gyorsan Kristóf és témát váltott.
– Nem kell, köszönöm! Benedek itt vesz fel.
– Á, értem. Hát akkor jó mulatást. Este találkozunk! Vigyázz magadra, Emma!- fordult sarkon.
– Várj! Te haragszol rám?
– Nem, de nem tetszik, hogy ezzel a Benedekkel találkozgatsz!
– Találkozgatok?! Hiszen te mutattál be neki!
– Az apjának! Nem ennek a ficsúrnak!
– A kertészet miatt „találkozgatok” vele! – vágott vissza Emma.
– Láttam, hogy néz rád! – csattant fel Kristóf.
– És nem bízol bennem? Hogy nem tennék olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hoználak?
Kristóf elszégyellte magát, nem is tudott mit felelni.
– A hallgatásod mindent elmond. Sajnálom. Mennem kell. – viharzott el Emma dühösen, megbántódva.
Kristóf napja nagyon nehezen telt. Már többször fel akarta hívni Emmát, de végül letett róla. A nap végére azonban már annyira gyötrődött, hogy úgy döntött elmegy a könyvtárba és ő maga fuvarozza haza a lányt.
Emma itta Benedek minden szavát, az előadás fantasztikus volt. Ám a délután folyamán már kezdte nyomasztani a férfi viselkedése. Többször megérintette és fura célzásokat is tett. Eszébe jutott az is, hogy inkább felhívja Violát, hogy jöjjön érte, de aztán elhessegette a negatív gondolatokat és meggyőzte magát, hogy csupán túlreagálja Benedek viselkedését amiatt, amiket Kristóf reggel mondott.
– Igazán köszönöm ezt a csodás napot! – mondta kifelé menet a könyvtárból. – Régi álmom vált valóra, hogy eljutottam a könyvtárba. Ennyi élménytől el is fáradtam, azt hiszem ideje lenne hazaindulni.
– Megiszunk még egy kávét indulás előtt? Itt készítik a legfinomabba cappuccinot a környéken.
– Hát, jól van, nem bánom. – felelte némi habozás után Emma.
Kristóf éppen kiszállt a kocsijából, amikor Emma és Benedek a parkolóban sétáltak a férfi kocsijához. Azonnal feltűnt neki, hogy Emma feszült, mert a fülét piszkálta. Gyorsan elbújt egy kisbusz mögött, majd igyekezett a többi kocsik között rejtőzködve követni őket.
– Oh, jaj, de buta vagyok! – kiáltotta Emma. – Most jut eszembe, hogy végül abban maradtunk Kristóffal, hogy idejön értem. Menj csak nyugodtan, én visszasétálok a könyvtárba és ott megvárom. Még egyszer köszönök mindent! Édesapádnak pedig jobbulást kívánok!
Emma már indult is volna, amikor Benedek megragadta a karját és megpróbálta megcsókolni. Nem járt sikerrel, mert Emma úgy pofon vágta, hogy egy bokszoló is megirigyelte volna.
– Mi volt ez mégis? – kiáltott Emma és kitépte magát a férfi szorításából.
– Nem kell megjátszanod magad. Tudom, hogy te is akarod! Látom, hogy unatkozol a vőlegényed mellett én csak gondoltam szórakoztatlak kicsit!
– Miről beszélsz mégis?
– A sok széles vigyor, a sok hála, hogy az álmod váltottam valóra, meg ahogy illegeted magad… felkínáltad magad! Minek jöttél el tegnap meg ma? Ne mond, hogy csak a tudomány miatt, mert ezt nem hiszem el! Egy tipikus aranyásó vagy, minek lennél különben egy ilyen gazdag vénemberrel?!
– Hát te valamit nagyon félreértettél! Attól mert hálás vagyok, még nem kínáltam fel magam! És igen is a tudomány miatt jöttem, ugyanis van egy kertészetem. És szerelmes vagyok Kristófba, nem mintha bármi közöd is lenne ehhez! – üvöltötte most már magából teljesen kikelve.
Benedek gúnyosan nevetni kezdett.
– Ribanc! – kiáltotta. – Ismerem a fajtádat, hidd el tudom mire van szükséged!
Ebben a pillanatban Kristóf egy gyors jobb horoggal elintézte.
– Gyere Emma, menjünk haza.
Hazafelé a kocsiban nem szóltak egy szót sem. Amikor Kristóf leparkolt a kastély előtt, Emma gyomra még inkább görcsbe rándult. – – Nem tudom, hogy kerültél oda, de hálás vagyok. Megértem, ha csalódtál bennem. Nagyon sajnálom a történteket. Természetesen, ha úgy akarod, azonnal összepakolok és hazautazom.
– Menjük fel a lakosztályba kérlek és ott beszéljük ezt meg! – vágta rá ellentmondást nem tűrően Kristóf.
Emma azonnal megértette, hogy itt ért véget a hazug kis történetük. Minden erejére szüksége volt, hogy ne fakadjon azonnal sírva. Leszegett fejjel követte a férfit a lakosztályba. Amikor beértek, Kristóf bezárta az ajtót.
– Gyere, hadd mutassak valamit.
Emmát a gardróbba vezette és szembe állította a hatalmas tükörrel.
– Most nagyon figyelj minden szavamra – mondta, miközben szorosan mögé állt. – Amikor egy férfi meglát téged, egy fiatal, szexi nőt lát. Magas, vékony és formás vagy, pont ott kerekedsz, ahol kell. Amikor így copfban van a hajad, a nyakad finom íve – folytatta, miközben hüvelykujját végig húzta rajta – azonnal vonzza a férfitekintetet. Ha kiengeded a hajad – húzta ki a hajgumit a hajából – a férfi tekintete azonnal az ajkaidra terelődik. Puha – húzta rajta végig ujját – és legszívesebben a férfi azonnal megcsókolná. Amikor egy férfi meglát téged, azonnal megkíván.
– Kristóf, kérlek, ne csináld ezt!
– De ha a férfi belenéz a szemedbe – folytatta, miközben szembe fordította magával -, annak különös csillogása azonnal rabul ejti. Egyszerre sugároz magabiztosságat, amitől a férfi büszke lesz, és mutat némi riadalmat is, ezért a férfi elhatározza, hogy oltalmazni fog, bármi áron.
Emma felemelte a kezét védekezően, de mielőtt mondhatott volna bármit is, Kristóf megragadta és a szívéhez húzta.
– Ha beszélgetsz a férfival, akkor rájön, hogy okos, kedves, figyelmes vagy. Hogy komoly céljaid vannak. Hogy nagyon rossz dolgokat is megéltél, de nem adtad fel, mert hihetetlen erő lakozik benned. És ez a férfi beléd szeret.
– Kristóf, most már tényleg elég volt… – tiltakozott ismét és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
– Emma, én beléd szerettem. Örökre, és ez soha nem fog változni. Ez részemről valóban szerelem volt első látásra. Ezért tettem ezt az őrült házassági ajánlatot. Ott akkor ez jutott eszembe. Nem gondolkodtam tisztán, csak azt tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy elsétálj, hogy muszáj magam mellett tartsalak valahogy.
Emma könnyei már patakokban folytak. Kristóf két kezébe fogta Emma arcát, hogy kénytelen legyen ránézni.
– Igazat mondtál Benedeknek? Igaz, hogy szeretsz?
– Igaz – felelte Emma bátortalanul. – De mi ez az egész? Mi a helyzet a szerelmeddel? Akit nem vehettél el, ezért vettél el engem.
– Milyen szerelmem? Te vagy a szerelmem!
– És akkor ki az a nő, akivel a parkban vitatkoztál? Vitatkoztatok, aztán mondtad neki, hogy megházasodsz és akkor vidám lett. Meg különben is, mi másért venne el egy férfi egy nőt, akit nem szeret, ha nem azért, mert nem veheti el azt a nőt, akit szeret.
– Az a nő Margó, gyerekkori barátom. Van egy közös vállalkozásunk, amiatt sokat vitatkozunk, mert másképp képzeljük az üzletet. De mégis honnan vetted mindezt?!
– Hát ez tűnt logikusnak… nem tudom… Mi másért állna elő valaki ekkora őrültséggel, mint te?
– Mert őrülten beleszeretett egy nőbe… beléd, Emma! – vágta rá Kristóf, majd forrón és szenvedélyesen megcsókolta.
Szerelemtől mámorosan feküdtek egymás karjaiban, testük összefonódva. Kristóf gyengéden simogatta Emma hátát és apró csókokkal borította be vállát.
– Tartozom egy vallomással… – emelte tekintetét Kristófra Emma. – Ez tényleg szerelem volt első látásra, egy csipetnyi ostrommal!
– Szeretlek Rónai Emma!
– Én is szeretlek Lukács „Őrült” Kristóf!
Vége
Képek: Unsplash
Az előző részt itt olvashatod.
Ha tetszett a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
