Íme az egyszerű de nagyszerű recept a boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus élethez: mindent úgy csinálsz ahogy kell, nem lázadsz, követed a szabályokat, képesítést szerzel, dolgozol, aztán egy nem várt pillanatban rád talál a nagy szerelem, gyarapodtok és két vagy több gyerekkel boldogan éltek míg világ a világ!
Na igen ám, csakhogy az élet nem csak móka és kacagás és nem is egy tündérálom. Mert hát sajnos ott van még ugye a rideg valóság, ami egy szempillantás alatt húzza keresztbe a pontosan követett utasításokat és az ember hamar a szakadék szélén találja magát.
Történik valami, amit alig tudsz feldolgozni, de ahogy az idő telik, megtanulsz együtt élni vele. Mindezek ellenére igyekszel követni a receptet, adagolni a hozzávalókat, hogy tökéletes életed legyen. Csakhogy valami kimarad: jé! Te még nem szültél gyereket!?
És jönnek a nem túl finom célzások, majd még kevésbé tapontatos kérdések, mindezek után pedig már egyenesen az arcodba vágják: önző vagy, mert nincs gyereked!
Próbálsz hárítani finoman, hiszen igazából nem vársz sokat cserébe, csupán, hogy a magánéleted valóban a magadé maradjon. De hiába! Mindenki jobban tudja, mit kellene tenned, mit kellene érezned. És meg is mondják, ha kezdetben még csak a hátad mögött összesúgva, van aki egyenesen az arcodba tolja: nem lehet gyereked? Ugyan már! Csak nem akarod eléggé! A szomszéd Julinak is pont ugyanezt mondta a nőgyógyász, oszt’ nézd meg már két gyereke van! Aztán különben is, még mindig örökbe lehet fogadni! De te csak magadra gondolsz, önző, önző, önző vagy!
Hát köszönöm szépen, de menjetek el a jó búsba!
Belegondoltál te már abba, hogy mit érez egy nő, aki családról álmodott, azonban egy napon közlik vele, hogy nem lehet?
Belegondoltál már abba, hogy mit érez egy nő, aki a sokadik sikertelen lombikon van túl?
Belegondoltál már abba, hogy mit érez egy férfi, aki képtelen gyermeket nemzeni?
Belegondoltál mit éreznek ők nap, mint nap, mert az élet megfosztotta őket valami csodálatostól?
Ja, hogy nem is tudtad? Tudod miért?! Mert amúgy semmi közöd hozzá!
Semmi közöd az életéhez! Semmi közöd a döntéseihez! Ám mégis jogot formálsz, hogy megmondd neki a tutit! Ez kérem egész egyszerűen nettó bunkóság. És direkt nem finomkodva fogalmazom, mert te, aki a körülötted élő fiatalokat bombázod a tapintatlan kérdéseiddel és kéretlen tanácsaiddal, bizony túl mentél minden határon!
Itt az ideje, hogy megértsük: mindenki foglalkozzon a saját dolgával, a saját életével! Mielőtt ajtóstól rontasz a házba, gondolj bele, hogy talán épp hatalmas sebeket készülsz okozni egy ember életében és állj meg egy pillanatra! Ha te, vagy egy szeretted lenne hasonló helyzetben, vajon mit tennél?
Kiemelt kép: Unsplash
