Isabella korán ébredt. Alig aludt valamit az éjjel. Vagyis már jó ideje alig aludt valamit. Valahogy semmi nem úgy jött össze, ahogy azt tervezte. Azt gondolta, ahogy hátat fordít a modellkedésnek, végre talál valami örömet az életben, de azóta egy egész lavina indult el, ami mostanra teljesen maga alá gyűrte.
– Szeszélyes és önző döntés volt.- szakadt ki belőle, ahogy kávét töltött magának és Emmának. – Nem itt tartanék, ha… –
– Ne is folytasd! Elegem van abból, hogy mindenért magadat vádolod! Mindketten pontosan tudjuk, hogy anyád a hibás mindenért! Biztos vagyok benne, hogy azt a pénzt is ő lopta el! Soha nem szívleltem. Apádat és téged is csak kihasznált!
– Emma, kérlek, ő az anyám!
– Valahogy ő nem úgy viselkedik, mintha a lánya lennél!
Emma szeme szikrákat szórt, ahogy mindig, ha Jessica került szóba. Soha ki nem állhatta, a szemében nem volt más, csak egy pénzéhes ribanc, aki felcsináltatta magát és a jószívű, jámbor William Jones feleségül vette. Persze mindezt nem magától tudta, édesanyja panaszkodott neki mindig, hogy szegény testvére milyen pórul járt. És a kis Isa-t siratta, hogy ilyen anya mellett kell felnőjön. Elmondása szerint William valóban szerelmes volt, de a nő egy percig sem. Vagyis nem Williambe, hanem inkább a vagyonába. Viszont amit Emma is látott, az édesanyja minden szavát csak megerősítette. William halála után Jessica olyan ostoba volt, hogy hagyta elúszni a céget és a vagyont. Inkább a tulajdon gyermekét használta arra, hogy pénzt keressen és újra jómódban éljen az éppen aktuális szeretőjével.
– Jól van, most mennem kell, van egy megbeszélésem egy új lehetséges beszállítóval. Hívj, ha bármi kell! És kérlek, hallgass az ügyvédre! Mentsd magad! Kérlek!!!
Fabio asszisztense csupán két telefonhívással kiderítette Bella lakcímét és már meg is küldte főnökénet azt. Egy rendőrségi besúgó pedig a részletekbe is beavatta, amiről szintén beszámolt. Fabio azonnal lemondta minden délutáni programját és elindult Bella lakására. “Egész idő alatt csupán egy órányira voltál tőlem” – morfondírozott magában.
Isabella éppen csak, hogy elpakolta a vendégágyneműt, amikor csengettek.
– Itt felejtettél valamit? – nyitotta ki az ajtót széles mosollyal az arcán.
Ahogy azonban felfogta, hogy ki áll vele szemben, a mosolya azonnal az arcára fagyott.
– Mit keresel te itt?
Fabio nagyon elcsodálkozott, ahogy megpillantotta a lányt. Most nem volt tökéletes a haja, a sminkje, a ruhája. Az igazat megvallva ha most mutatnák be neki, mint szupermodell, kiröhögné, annyira más volt, mint akkor. Vékonyabb és sápadt, látszott rajta, hogy kimerült testileg és lelkileg is. Ahogy csodálkozva nézett rá nagy kék szemeivel, mindenféle cicoma nélkül, úgy, ahogy a jó isten teremtette, rá kellett döbbenjen, hogy szebb, mint valaha.
– Mit keresel itt? – ismételte meg a kérdést, ám érezte, hogy a hangja megremeg.
Fabio megérezte bizonytalanságát és miközben megkérdezte, hogy bemehet-e már bent is volt a nem túl nagy nappaliban és helyet foglalt az egyik fotelben.
– Egy szóval sem mondtam, hogy bejöhetsz! – kiáltotta dühösen Isabella, de ahogy hallotta saját hangját, határozottság helyett egy ijedt nyervákoló kiscicára hasonlított inkább.
Fabio nézte, ahogy dühösen kiabál vele, de a szemében félelmet vélt felfedezni. Mozdulatai is tétovák voltak és ahogy a kávéscsészét tette arrébb, jól látta, hogy remeg a keze is. Sok mindenre számított, de erre nem. Ebben a pillanatban csörrent meg a vezetékes telefon és Isabella egész testében megremegett. Vérbeli üzletemberként azonban megtanulta, hogyan fordítsa javára ellenfele gyengeségét.
Isabella idegesen kapta fel a telefont és csak tőmondatokban beszélt. “Igen, nem, ott leszek!”
– Figyelj, Fabio, be kell mennem a rendőrségre, mondd gyorsan miért jöttél… vagy tudod mit, nem is érdekel, biztos jót mulattál rajtam, most akár mehetsz is.
– És ha azt mondanám, hogy egy szempillantás alatt megmentelek a börtöntől?
– Mégis hogyan tudnál megmenteni?
– Nagyon egyszerű! Kifizetem az összeget, amit elloptál, cserébe pedig az enyém leszel!
– Komolyan?! – üvöltötte torka szakadtából. – Komolyan van képed egy ilyen ajánlatot tenni? Kihasználni a szorult helyzetemet, hogy megkaphass? Te tényleg egy alávaló gazember vagy! Takarodj a házamból!
Isabella felpattant és utat mutatott a férfinak. Szélesre tárta az ajtót és lábával még dobbantott is egyet.
– Menj már! – vakkantotta oda.
Fabio felszegett fejjel indult el felé és megállt pontosan előtte. Amióta csak megpillantotta, alig tudta elnyomni a kitörni készülő vágyat, amit a lány ébresztette benne. Nem is tudta tovább visszafogni magát. Hirtelen, de határozott mozdulattal megragadta és szájon csókolta. Amikor Isabella feladta az ellenállást, Fabio egyre mohóbban csókolta. A lány egész testében megremegett és végül kiszakadt belőle egy sóvár sóhaj is. “Dio mio! – suhant át a gondolat Fabio fejében. – Ő is akar engem!” Ugyan olyan hirtelen ahogy elkapta, most el is engedte és a szemébe nézett.
– Gondold meg az ajánlatom! A csók alapján nem is lenne ez akkor áldozat részedről! Sőt! Tisztára mosom a neved és még jól is mulatunk közben!
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek.
